Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Mészáros István: Az esztergomi középkori Collegium Christi 342

358 MÉSZÁROS ISTVÁN Legelső feladatuk, hogy az egyetem rektoránál beírassák nevüket az anyakönyvbe. Tisztességes, egyetemi növendékhez illő öltözetben járjanak. Az egyetem rektorával s az ösztöndíjalap szuperintendensével szemben legyenek engedelmesek, a többi professzor iránt tanúsítsanak kellő tiszteletet. Törekedjenek mindig a békességre és nyugalomra. Idősebb ösztöndíjas társának ugyan alárendeltje a fiatalabb, de éljen vele egyetértésben. Hogy jobban tanulmányaiknak élhessenek és távoltarthassák maguktól a zűrzavart, ezért lakókamrájukba ne engedjenek be idegeneket. Naponta három egyetemi előadást hallgassanak, ezek anyagát tanulják meg. A tiszta latin nyelv elsajátítása érdekében soha ne beszéljenek anyanyelvükön. A szuperintendens engedélye nélkül egyetlen éjszakát sem tölthetnek szállásukon kívül. Egészségük megvédése okából mindig tartsák tisztán lakószobájukat. Minden hónapban mutassák be a szuperintendensnek a professzoroktól kapott igazolásukat az előadásokon való részvételükről. Törekedjenek arra. hogy az első három évben a laurea, a következő évben pedig a magiszteri fokozatot elnyerjék. Ha későbbi életsoruk szerencsésen alakul, emlékezzenek vissza az egykor ösztöndíj formájában élvezett jótéteményre, és azt megtetézve térítsék vissza, így növeljék az ösztöndíj-alapot. Budai János és Oláh Miklós alapításainak összevetéséből világosan kitűnik: alapvető különbség volt az Esztergomban levő „collegium" és a bécsi egyetemen létesített „stipendium" között. A leglényegesebb konklúzió azonban ez: a barsi főesperes által az 1390-es években alapított intézmény nem volt „ stipendium". A Krisztus-kollégium pedagógiai funkciója Az adatok részletes iskolatörténeti elemzése, s a korabeli viszonyok között való elhelyezése alapján Knauz Nándor és Mályusz Elemér véleménye kiegészítendő: a Collegium Christi növendékei közé nemcsak a kollégium költségén külföldi egyetemen tanuló ifjak tartoztak, hanem az esztergomi Várhegyen levő kollégiumi házban az egyetemi tanulmányokra készülő tanulók is. S az alapítás idején az óbudai egyetemi tanulmányokra felkészülők is növendékei között voltak, nemcsak a határainkon túli egyetemekre igyekvők. Mezey Lászlóval egyet kell értenünk abban, hogy a Collegium Christi konkrét esztergomi intézmény volt (nem pedig egy virtuális egyetemista-együttes), viszont a dokumentumok semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatnak amellett, hogy ez a papszentelés előtt álló fiatalemberek speciális képzőhelye lett volna. A papságra való előkészítés 14 15. századi hazai története világosan, az adatok sokaságával igazolja, hogyan történt a leendő lelkipásztorok kiképzése és vizsgára bocsátása. Külön intézményt ez nem kívánt. Hasonlóképpen ellentmondanak az okleveles adatok Bónis Györgynek is: nem a jogász-utánpótlás biztosítása céljával alapította Budai János a Collegium Christi-t. Lehetőség nyílt viszont az alacsony társadalmi rétegekből származó szegény tanulók számára, hogy valamelyik egyetemi fakultáson — többek között a jogi karon - tanulmányokat végezhessenek. Az utánpótlás egyébként sem lett volna biztosítható csupán a „szegény" néprétegekből.