Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 335 Vámparlamentet a német térség valamennyi államát összefogó politikai parlament előképévé alakítsa, míg ellenzői csupán szakmai tanácskozásnak akarták látni a gyülekezetet. A nézeteltérések ismét felébresztették a Berlinnel szemben megnyilvánuló erős ellenszenvet, amely a liberálisok által irányított poroszellenes partikularista pártoknak a délnémet vámparlamenti választásokon aratott győzelmeiben is megmutatkozott.10 2 Az eredmények alapján egy május 6-i cikkíró arra a következtetésre jut. hogy a parlamentnek óvakodnia kellene a túlságosan messzemutató célok hirdetésétől, s a riasztó hatást kiváltó türelmetlen hozzáállás helyett jobban tenné, ha csak az alapok lerakásával foglalkozna. Csupán ezen az úton tartja ugyanis lehetségesnek a rendkívül erős - a Vámparlament délnémet frakciójának május 28-án ismertetett közösnyilatkozatában megfogalmazott103 — ellentétek fokozatos megszüntetését. Az 1871-ben bekövetkezett események a 60-as évek végén korántsem tűntek tehát elkerülhetetlennek. A szemben álló felek összetalálkozásának feltételeit, a nemzeti összetartozás érzését csupán a közös ellenség fenyegetése, a geniális bismarcki külpolitika s a szűk látókörű napóleoni vezetés együttesen teremthette meg. Ausztria Königgrätz után A sorsdöntő csata elvesztése a Monarchiát német hátterétől és nemzeti jellegétől egyaránt megfosztotta. A bécsi udvar azonnal felismerte a háború következményeit, a vezető politikai körök azonban korántsem mondtak le egyértelműen korábbi terveikről. Igaz, Ferenc József már július 23-án megállapította: „Németországból mindenképen teljesen kilépünk, akár követelik azt tőlünk, akár nem."10 4 A korábbi szász miniszterelnök, Beust osztrák külügyminiszteri kinevezése viszont egy liberális program bevezetésének lehetőségét, s egy poroszellenes osztrák-délnémet együttműködés szándékát sugallta. A váratlan összeomlás okait a Pesti Napló a birodalom abszolutisztikus belső kormányzatára vezette vissza. Többen kifejezetten pozitív fejleménynek minősítik Ausztria kiszorulását az új Németországból, mert azt remélik, hogy a német hegemónia megszerzéséért folytatott küzdelemből adódó felesleges megkötöttségektől megszabadulva az arra hivatott politikusok hamarosan hozzálátnak a birodalom természetéből következő feladatok elvégzéséhez.10 s 10 2 PN 1868. jan. 11., márc. 4., ápr. 29. 103 „az éjszak-német szövetségbe való belépésünk sem az összes német egységét, sem az alkotmányos szabadságot, sem pedig Dél-Németország külön érdekeit nem istápolná, hanem hogy ellenkezőleg okvetlenül szükséges az Éjszak-Németország alkotmánya átellenében, hogy Dél-Németország alkotmányát megőrizze ... Az éjszaki szövetség katonai czéljainak túlzó támogatása, mely a szellemi és anyagi érdekek hátrányával jár, a szövetségnek mindinkább növekedő terheltetését vonja maga után . . . Mint Poroszország tradicionális politikájának szükségképpeni következménye, a terhelés maradandó lesz ... Ezen viszonyok ellenében feladatunk abban áll, hogy a dél-német államok önállóságának erőteljes megvédését összhangzásba hozzuk a nemzeti kötelmek őszinte teljesítésével. Ezen czélt szabadelvű politikánk és a dél-német államok erős egyesülése által érhetjük el" - PN 1868. máj. 28. ln4 L. Somogyi Éva: i. m. 128. ' n s PN 1867. jan. 11., vö. S.F. 1866. júl. 27., Falk Miksa 1866. júl. 21., Tóth Vilmos 1866. aug. 9. S Századok 84/2
