Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
334 ERDÖDY GÁBOR elve iránt nem tanúsít túlzott bizalmat, sokkal inkább aktuálisnak érzi, hogy a bismarcki szellem Európa jövőjét súlyosan érintő térnyerésére figyelmeztessen: „Ha azonban Németország Poroszországba olvad bele, az európai békét veszély fenyegeti, mivel Poroszországra nézve a helytállás /ti. helybenállás — E.G./ egy jelentőségű a hanyatlással. Ez országnak folytonosan kell hatalmát növelnie, mi által a szomszéd államokat fenyegetné. Egész Közép-Európa a caesarismusnak kellene, hogy meghódoljon, s bárha az ellenkezik is a német nép jellemével, de végre is a hatalom érzete felébresztve a nemzeti büszkeséget, elkábítaná azt a népet, mely egy nagy Németországban a műveltség és szabadelvű eszmék terjesztője lenne, hódítóvá tenné" - mutat rá a bismarcki mechanizmusban rejlő agresszív elemekre.9 7 Falk nemosztja a fenti aggodalmakat, mert reméli, hogy a berlini politikusok tanultak Ausztria és Franciaország kárából. Abban az esetben pedig, ha Bismarck „a katonai államot czélnak tekinti, nem pedig eszköznek a szabadsági állam helyreállítására", „az anyagi és erkölcsi javaiban meglopott nép cserben fogja hagyni a kormányt" — jósolja, továbbra is vakon bízva a bismarcki rendszer liberalizálhatóságában, nem látva, hogy a társadalom egységes, a szabadság rendjének megteremtésére irányuló fellépését éppen az általa igenelt - Magyarországon pedig gyakorolt - politika ássa alá legjobban.98 Dél-Németország esélyei Königgrätz után Az 1866. augusztus 23-án megkötött prágai béke megszüntette a Német Szövetséget, s Ausztriát kizárta az új Németország megalakításából. Az 1867. július 1-én életbe léptetett alkotmánnyal megalakult Északnémet Szövetség a Majnától északra eső területeket Poroszország égisze alatt egyesítette. Az egység megteremtésének folyamatában az elkövetkező években a délnémet államok magatartása, a közvélemény alakulása játszott kulcsszerepet. A Pesti Napló hírei folyamatosan számoltak be arról, hogy a vizsgált térségben magasra csapott a nemzeti lelkesedés lángja, s hogy a sváb, bajor, frank stb. ... partikularizmus korábbi hirdetői immár mindenekelőtt németnek vallják magukat.99 Nem mindenki ítélte meg azonban ilyen egyértelműnek és lelkesítőnek a helyzetet. Falk például biztosan állítja, hogy Németország „átalakulási processusa még éppenséggel nincs befejezve . . . annak még csak kezdetén állunk, s hogy e téren még számos meglepetésekhez lehetne szerencsénk".100 Egy 1866. szeptember 29-i kommentár pedig egyenesen tiltakozik azon gyanúsítás ellen, ,,mintha mi nagyon örvendetesnek és kívánatosnak találnánk mindezt", amit különösen magyar szempontból nem is tartana indokoltnak.1 0 1 A nagy nemzeti felbuzdulás első hullámát követően hamarosan felszínre törtek a széthúzó tendenciák. Ezt tükrözte mindenekelőtt az Északnémet Szövetséget a déli államokkal összekapcsoló Vámparlament funkciója körül kiéleződő polémia. Mint arról a lap 1868. január 11-i hírmagyarázója is beszámolt, Bismarck arra törekedett, hogy a 91 PN 1867. aug. 15., 16., okt. 24,,\ó. Pflanze. Ottó i. m. 262. ' 8 PN 1867. nov. 14. "PN 1866. aug. 12., 17., júL 31., aug. 3., 4. 1 00 PN 1866. szept. 4. közli Diószegi István: i. m. 237. 1 01 Közli Diószegi István: i. m. 237.
