Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 333 liberális parlamentáris rendszer lényegét elsikkasztva, az alkotmányt minden tartalmi mondanivalójától megfosztott puszta eszközzé fokozza le. Erősen kifogásolható továbbá az az öncsaló gondolatcsúsztatás, amely az alkotmányos formák megőrzése érdekében történő behódolást az abszolutizmus előtt helyes, követésre méltó, sikerrel kecsegtető megoldásként tünteti fel.9 3 Németország poroszositásának veszélyei A liberális továbblépéshez kötődő várakozás realitását hamarosan megkérdőjelezte az Északnémet Szövetség alkotmánya. A legóvatosabb derűlátásra is rácáfoló, kizárólag a porosz konzervatív rendszer határainak kiterjesztését szolgáló dokumentum ugyanis biztosította az udvar, a kancellár, s a militarista körök töretlen befolyását, másfelől pedig megfosztotta a parlamentet az érdemi beleszólás jogától, s ezzel lehetővé tette, hogy szükség esetén bármikor visszatérjenek az alkotmánykonfliktus feltételei közötti kormányzáshoz.9 3 Az alkotmánytervezet „általában semmit sem tartalmaz, a mi a német liberálisok politikai kívánatainak megfelelne. A hadi, postai, távirdai, közlekedési . . . ügyek rendeztetnek, ill. unificáltatnak, de a németek politikai szabadságának gyarapításáról, valódi német parlamentről stb. nincs szó" — mutat rá a dokumentum illiberális tendenciáira Falk is, miközben azt jósolja, hogy Bismarck javaslatát az abban rejlő anyagi előnyökért az érintettek kifogásaik ellenére is el fogják fogadni.95 S valóban: a német szabadelvűek annyira rettegtek az abszolutizmus nyílt visszatérésétől, olyannyira ragaszkodtak a parlamentáris formához, hogy magukat és a társadalom jelentős többségét félrevezetve, alkotmányos hátteret biztosítottak a vaskancellár elképzeléseinek megvalósításához.96 „Kényszerből vállalt, taktikai jellegű" együttműködésük a konzervatívokkal a Pesti Napló megértésére talált. Egy külföldi hírmagyarázó 1867. szeptember 29-i írása immár kizárólag a szabad konzervatívokkal kötött szövetséget tekinti egyedül üdvözítő nemzeti magatartásnak, míg az elveikhez ragaszkodó haladópártiakat a német nép ellenségeiként tünteti fel. Falk tartózkodik az ellenzék hasonlóan szigorú elmarasztalásaitól, a választási lehetőségek felsorolásakor azonban ő is csak a nyíltan abszolutisztikus és a liberális alapelveket kiküszöbölő alkotmányos megoldást említi, s egyetért azzal, hogy a liberálisok „Bismarck grófot támogatják mindaddig, míg az egységi művet be nem fejezte, aztán pedig ..." A hírlap hivatalos irányvonalának tekinthető állásponttól egyedül az LK-jelű szerző tért el. „Németország és Európa békéje", valamint „Jelen és jövő" c. írásaiban Németország poroszosítását többnek tartja átmeneti veszélynél, s azt a német nép igazi érdekeivel szemben álló, hosszú távon érvényesülő fenyegetésnek nevezi. A „fokozatos javítgatások" 93 Az indemnitási vitáról 1. PN 1866. szept. 5. 9<Vö. Pflanze, Ottó: Das deutsche Gleichgewicht I in. Böhme. Helmut i. m./. Meissner. Heinrich Ottó: Bundesrat, Bundeskanzler und Bundeskanzleramt 1867- 1871 in: Bockenförde. Ernst-Wolfgang: Moderne deutsche Verfassungsgeschichte 1815- 1918 Köln 1972. 9 s PN 1867. febr. 24. '"'Pollmann, Klaus, Erich: Vom Verfassungskonflikt zum Vcrfas.ungskompromis. in.: Ritter. Gerhard Α. : Gesellschaft, Parlament und Regierung. Düsseldorf, 1974. 193.
