Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 329 utaló magyar publicisták közül Falk Miksa 1865. január 4-i beharangozója reménytelennek ítéli meg e vállalkozást, s bár Kemény Zsigmond már ekkor felfigyelt a szabadelvűek soraiban megindult, Bismarck irányában megértést tanúsító mozgásra, összességében ő is azt olvassa ki a reagálásokból, hogy „a dicsőséget inkább visszautasítják, mintsem vele együtt közelítsen hozzájuk a karduralom"82 Fenyegetőbbnek találja a Haladó Párt kompromisszumkészségét a Pesti Napló • jelű munkatársa, aki szerint a liberális képviselők maguk sem idegenkednek olyan megoldástól, mely Poroszországot „a szomszéd országok rovására gazdagítaná", és azt sem tekinti elképzelhetetlennek, hogy az újabb katonai akciókhoz szükséges 8—9 millió tallért végül is meg fogják szavazni.8 3 Augusztus 20-i cikkében már Falk is elismeri az aggodalmak megalapozottságát: „Poroszország tekintélyesb szabadelvű közlönyei minden tartózkodás nélkül kimondák, hogy az ő nézetök szerint mindenekelőtt meg kell oldatni a hatalmi kérdésnek, azaz: Németországnak — akármilyen feltételek közt, akárkinek segélye vagy vezénylete mellett - e g y g y é kell lennie. Ha az egység megvan, csak akkor kerül sor a szabadsági kérdésre. Az egység a hatalomnak, a szabadság az időnek a kérdése. A hatalom jelenleg nincsen a német nép, hanem a porosz kormány kezében, s ha a kormány ezen hatalmát a német egység érdekében felhasználni kész, a szabadelvűek ennek csak örvendenek. Arról aztán majd gondoskodni fognak ők, hogy az egységes Németország meg ne Bismarckítassék, hanem hogy az egység földjéből a szabadság cserfája is kinőjön" — rekonstruálja a kompromisszum megkötésére hajlamos liberálisok érvelését, majd annak gyengéit kimutatva így folytatja: „Oly egységből, mely nem az egyesülő felek szabad elhatározásának, hanem külső kényszernek eredménye, . . . soha nem kelhet ki a szabadság pompás virága .. . Poroszország meghódíthatja és lenyűgözheti a német államok kisebb-nagyobb számát, talán mindnyáját is.. ., de ily úton Poroszország csak oly kevéssé fogná állandóan megalapítani a német egységet, a mint kevéssé alapítá meg Schmerling-Zichy-Pálffy az osztrák egységet." A porosz liberálisok magatartásának megváltozását tehát észleli,s továbbra is szilárdan ragaszkodik az egység és szabadság követelményének együttes, következetesen liberális érvényesítéséhez. Ennek megfelelően, az alkotmányos politikai elvekre hivatkozva utasítja vissza a Bismarckhoz átállók eljárásában reálpolitikát kimutató értékeléseket, miközben a liberális engedményekkel operáló önkényuralomról szóló örök érvényű megállapítását megfogalmazza: „Ezen urak értelmezése szerint a »reálpolitika« csak új szó a régi »panem et circenses« körülírására; a polgár dolgozzék reggeltől estig, aztán egyék naponta háromszor, sátoros ünnepeken akár négyszer is, és adjon hálát az égnek, hogy oly jó kormányt adott neki, mely mindenről gondoskodik, s a korlátolt alattvalói észnek semmi megerőltetését nem teszi szükségessé ... így aztán természetes, hogy az ő reálpolitikájuk még akkor is, a midőn történetesen helyes úton jár, ellentétben áll azon elvekkel, miket az alkotmányos nemzet vall, és mik, azért, mert elméletileg igazak, még sem szűnnek meg nagyon »reális»· dolog lenni." A németországi erőviszonyok megváltoztatása és saját népszerűsége fokozása érdekében Bismarck össznémet parlament összehívására tett javaslatot az általános választójog alapján. Kezdeményezése egyértelműen Ausztria kiszorítására irányult, s egyben lehetősé-8 2 PN 1865. jan. 3., febr. 1. 8'PN 1865. febr. 14.
