Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 323 nemzet valódi igényeitől. A liberális bírálat megalapozottságát nem is kérdőjelezi meg. A negatívumok mellett azonban a vélt előnyök rögzítését is fontosnak tartja, minden megalapozottság nélkül feltételezve azt, hogy „a fejedelmek műve tovább fejlődése által mindinkább megközelítheti a liberális párt programját".5 5 Fáikhoz hasonló egyértelműséggel leplezi le a parlamentarizmus alapelveinek elsikkadását Kemény Zsigmond. „A német ügyben" c. írása megkérdőjelezi, hogy a frankfurti tárgyalások a belviszonyok gyökeres átalakítására irányulnának, s az osztrák előterjesztést olyan, a fennálló viszonyokat maximálisan respektáló munkának nevezi, amely „az ún. conservativ reform minden tulajdonságaival még a túlságig el van látva".56 Egy későbbi cikke ugyanakkor az előterjesztés módjából félreérthetetlenül octroyálási szándékra következtet.5 7 A felsorolt hiányosságok ellenére az aktát összességben ő is pozitívan értékeli, alkalmasnak minősítve azt arra, hogy „e névleges birodalmat valóságos állammá változtassa át, foederativ alapon ugyan, de mind kívülre, mind pedig benn igazi és állandóan működésben levő szerkezettel".5 8 Mi több, az alkotmány konzervatív jellegét kifejezetten pozitívnak tünteti fel, a 48-ra emlékeztető gyökeres átalakulás elleni legfőbb biztosítéknak nevezve azt,5 9 az érdemleges haladás előfeltételét azonban munkatársához hasonlóan a februári alkotmány visszavonásában jelöli meg.6 0 A fenti értékelések közös jellemzője a fenntartások ellenére a pozitív végkicsengés volt. A javaslat konzervatív jellegének felismerése nem a következetes liberális megközelítésből természetesen és logikusan következő tagadást, hanem az Üj Éra tapasztalatai ellenére a konzervatív alaphelyzet s a konzervatív együttműködés elfogadását, illetve a konzervatív keretekből kiinduló liberális továbblépés perspektívájának — önmagukat megnyugtató, s a közvéleményt megtévesztő — feltételezését vonta maga után. A vélt forradalmi veszéllyel szemben szövetségest kereső elemzők ugyanakkor egyértelműen tagadják az 1848-as németországi események haladó jellegét, nyíltan elrugaszkodva ezzel a magyar vonatkozásokban még hangoztatott 48-as alapállásról. Falk Miksa a reformakta hatásától azt reméli, hogy az osztrák kormányról alkotott elmarasztaló kép gyorsan meg fog változni, s Ausztria népszerűsége a német térségben „tetemesen meg fog növekedni".61 A külföldi hírek összeállítója azonban felhívja a figyelmet az eltúlzott várakozások mögött meglévő ellentmondásos mozzanatokra, jelezve, hogy nemcsak Poroszország ellenzi az egyébként ,,elég conservativ" ausztriai kezdeményezéseket, hanem maga „az igaz, életteljes, a Németország közvéleményére támaszkodó ellenzék is".6 2 A legsúlyosabb kérdésnek a porosz álláspont alakulása bizonyult. A berlini kormány, vállalva a német fejedelmek rosszallásával járó kockázatot, de elkerülve az ausztriai kezdeményezés elfogadásával járó kötöttségeket, szabotálta a frankfurti összejövetelt. Mi több: a reformtervezet antiliberális természetét pontosan ismerő, s annak ' C PN 1863. szept. 1., vö. 1863. aug. 20., 22. 5 6 PN 1863. szept. 1. 5 7 PN 1863. aug. 27. 5 8 PN 1863. szept. 30. 59 PN 1863. szept. 29., vö. szept. 8., 11. 60 PN 1863. aug. 5., vö. aug. 18., 28., szept. 13. 6'PN 1863. szept. 1. 6 2 PN 1863. aug. 25., vö. aug. 30.
