Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
324 ERDÖDY GÁBOR németországi hatásával reáüsan számoló Bismarck tehetségéhez méltó ellenlépéssel válaszolt. Az egyfelől a csalódott elképzeléseit részben felkaroló, a népképviseleti rendszer bevezetésével kacérkodó; másfelől a porosz-osztrák dualizmus hivatalos elismertetésére törő, s azt garanciákkal körülbástyázni kívánó ellenjavaslat nem találkozott a magyar politikusok elképzeléseivel, Kemény Zsigmond az 1815-ben életre hívott szövetségi rendszert is jobbnak találja az új kezdeményezéseknél, melyeknek realitását, tekintettel a német fejedelmek és a porosz liberálisok ellenséges magatartására, egyébként is tagadja.6 3 Az Ausztria színvallásra kényszerítését célzó elképzelést halva született gondolatként ábrázolja Falk is, aki a bécsi politikai élet irányítóit eléggé felkészültnek tekinti a csel felismeréséhez, s az azzal szemben sikert biztosító - mérséklettel párosuló erélyt felmutató, a liberálisok megnyerését elősegítő intézkedéseket tartalmazó - politika kidolgozásához.6 4 Holott a német liberálisok határozott szembehelyezkedése Ausztriával a magyar olvasók előtt sem volt ismeretlen. A Pesti Napló október 20-i külföldi hírmagyarázója részletesen ismertette a Nemzeti Egylet október 16-i lipcsei ülésén elfogadott határozatát, mely szerint az „Ausztria által előteijesztett s a frankfurti fejedelmi gyűlésen tárgyalt reformacta semmi tekintetben sem elégíti ki a német nemzetnek egység és szabadság iránt emelt igényeit. Veszélyezteti az a szabadelvű fejlődést s az egyes államok alkotmányos jogalapjait .. .összalkotmányunk minden hiányát új nevek és formák alatt fenntartja, a fennálló államszövetség javítását nem foglalja magában, megerősíti Ausztria particuláris állását, valamint a többi királyságokét is; Poroszország s a többi államok rovására garantírozza az egyes államok souverainitását, szentesíti a valódi német Patriotismus kizáratását. Ezen reformacta keresztülvitele éppen nem lenne egy újabb lépés az egység felé" — állapítja meg az elutasítás szellemében fogant, a reformkonzervatív nyitás antiliberális alapvonásait leleplező, az aktával kapcsolatos remények megalapozatlanságát kimutató határozat, amely a nemzeti párt célját a valódi szövetségi birodalom megteremtésében, s egyidejűleg a német nép alkotmányos jogainak biztosításában jelöli meg. Ausztria frankfurti fellépése végül is - Bismarck ellenállása és a liberálisok elutasító magatartása következtében — megbukott. A balsiker azon politikusok fenntartásait és aggodalmait igazolta, akik a bécsi kormánykörök elszántságát és tehetségét kevésnek tartották a Berlintől elforduló német liberális mozgalom megnyeréséhez. A kudarc fordulatot eredményezett az osztrák politikai életben is. A nagynémet koncepciót a külpolitikai vonalvezetésben a porosz-osztrák együttműködés szellemét követő rechbergi kurzus váltotta fel, mintegy beismerve az osztrák „liberális ambíciók" meghiúsulását.6 5 A szövetségi reformakta bukása ugyanakkor ösztönzést adott a parlamentarizmussal kapcsolatos ellentmondásos nézetek tisztázására. Ebbe az irányba mutatott az Eötvös által szerkesztett Politikai Hetilap 1865. július 24-i visszatekintő, a vereséget az osztrák liberálisok hibás alkotmányfelfogására visszavezető értékelése: Bécsben „Ha testületet látnak, mely közügyekről nyilvánosan tanácskozik, az állam költségeiről szól. s minisztereket interpellál, nézetük szerint megvan a parlament ... De, kik e tárgyról komolyan gondolkoztak, tudják, hogy az, mi által valamely tanácskozó-testület parlamentté válik, 6 3 PN 1863. szept. 25., vö. okt. 7. 64 PN 1863. szept. 8.,nov. 12. *5 L. Diószegi István i. m. 234., Somogyi Éva i. m. 40-41.
