Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 317 Konzervatív fordulat előszele Poroszországban A bécsi udvar politikája arról győzte meg a kortársakat, hogy Ausztria a nagy vetélytársával vívott küzdelemben alul fog maradni. A Poroszországba vetett feltétlen bizalom 1861 végén azonban ugyancsak csorbát szenvedett. A hadseregreform s a miniszteri felelősség kérdésében kirobbant vita a parlament és a kormány között ugyanis megkérdőjelezte a Új Érához fűzött várakozás megalapozottságát, a fejedelmi reakciók pedig az idillikusnak ábrázolt együttműködés rövid időn belüli felbomlását vetítették előre. A korábbi álláspont átértékelése Falk Miksa 1861. október 22-i, közvetett önkritikaként is értelmezhető cikkével indult. A Vilmoshoz való személyes kötődést továbbra is érintetlenül hagyó írás egyelőre beéri az adott alkotmányos viszonyok kritikus elemzésével, amikor megállapítja, hogy a főhercegnek nincs is szüksége alkotmánytörésre, mivel a meglévő „korláton belül is marad még elég tér a szabadság megnyirbálására és a porosz alkotmánynak annyi hézaga van még, hogy ezeknek . . . betöltésétől függ tulajdonképpen annak eldöntése, vajon liberális rendszer uralkodik-e Poroszországban, vagy reactionárius". A szerző tehát rámutat a vilmosi kísérlet felettébb labilis hátterére, ellenkező előjellel ismételve meg Bismarck 1851-ben elhangzott érvelését, amely a nyílt abszolutisztikus kormányzás ellen agitált S felhívta a figyelmet a valódi liberális átalakulással szemben alkotmányos védettséget biztosító konstitutionalista platform alapján folytatható lavírozási lehetőségekre.31 Az elmondottakból ugyanakkor kirajzolódik egy olyan hibás, a reformkonzervatív mesterkedések kivédését akadályozó, az 1867-es kiegyezéssel kapcsolatos magatartását is meghatározó szemlélet, amely a nélkülözhetetlen alkotmányos garanciákat mellőzve, az említett jogi hézagokat megtűrve, csupán egyesek jóindulatú hozzáállásában bízva is elképzelhetőnek tartja a valóban liberális rendszer kialakítását és tartós működtetését. Az ellentmondások lelepleződését, a miniszteri krízis bekövetkezésének lehetőségét mérlegelő Falk fellelte a robbanásban benne rejlő pozitívumot. Azt remélte, hogy a nyílt összeütközés véget fog vetni a ,,se hús-, se hal-féle állapot"-nak, annak a „furcsa dualizmusnak, mely szerint a minisztérium folyvást a maga liberalizmusával dicsekedett, míg az /1.861. január 2-án megkoronázott/ király minden nyilvános szónoklata által egy új diadalt ünnepelhetett a reakció embereivel.".3 2 A kettősség jellegét felfedő, az alkotmányba beépített abszolutisztikus biztosítékokat kimutató politikus, ha a felismeréséből adódó következtetéseket nem is vonta le, lényegében a — megalkuvásra hajlamos Vincke vezette óliberálisok leválasztásával 1861 júniusában létrehozott, következetesen liberális és radikális politikusokat tömörítő - Haladó Párt helyzetértékeléséhez közeledett. A csoportosulás programját a Pesti Napló 1861. december 12-én kommentár nélkül tette közzé, pedig a dokumentum magyar szempontból sem tanulság nélküli fejezete határozottan leszögezte, hogy a párt tagjai „szeme előtt egy olyan minisztérium, mely a liberális párt nézeteinek érvényt szerezni 31 A későbbi kancellár programadónak szánt megállapítása szerint az alkotmány semmiben sem köti az uralkodó kezét, hanem olyan „edényt" jelent, melyet a mindenkori kormányzó politikusok töltenek meg tartalommal; /. Haupts. Leo: i.m. 49. 3 2 PN 1861. dec. 25.
