Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
316 ERDÖDY GÁBOR felelősek, a tartományi gyűlések részben, a birodalmi tanács pedig egészében közvetett választásokból keletkezik..." — sorolja annak leglényegesebb hiányosságait, melyekért a szerinte kisebbségi helyzetüknél fogva abszolutisztikus beállítottságú osztrák centralistákat teszi felelőssé.2 5 A negatívumok kimutatása a bíráló alapos alkotmányjogi ismereteiről tanúskodik. Ennek tükrében még inkább feltűnik az Új Érával kapcsolatos fejtegetéseinek szubjektivitása, amely a bécsinél semmivel sem megalapozottabb berlini kísérletek pozitív megítélését eredményezte. A minőségi fordulat elmaradását az osztrák és a német érdekek korábban említett ütközésével magyarázza. Úgy ítéli meg, hogy a Lajtán túli centralisták politikája végzetes katasztrófához vezet, mivel a februári alkotmányhoz való ragaszkodásuk lehetetlenné teszi, hogy Ausztria a német egység megvalósítását a siker reményében kezdeményezze /mint ismeretes, a német fejedelmek egyöntetűen elvetették a Habsburg-birodalom nem örökös tartományainak csatlakozását/, azaz a Habsburg-egységállamról szőtt álmukkal olyan rögeszméhez ragaszkodnak, mely más irányú mozgásszabadságukat akadályozza, sőt egyenesen bénítja.2 6 Szűk látókörű politikájukra vezeti vissza azt is, hogy a „németországi közvélemény Ausztriát félig-meddig már kihagyta a számításból", hogy befolyásuk a térségben rohamosan csökken.2 7 Eötvös József a tendenciákból arra következtet, hogy a német hátországától megfosztott Ausztria képtelen lenne a Habsburg-birodalmon belüli túlsúlyát megtartani, s az egységből való kiszorulása esetén Magyarország válna a Monarchia súlypontjává. Vezető szerepre azonban egyelőre nem vágyik, az optimális megoldást a 48-as programra alapozott „föderalista" rendezésben keresi, mert az szerinte Magyarország birodalmon belüli jogait, s Ausztria Németországon belüli korábbi szerepét egyaránt képes biztosítani.28 A kisnémet-egység alternatívájának megvalósulását magyar szempontból nézve is végzetesnek tekinti, mert úgy véli, hogy „Német-Ausztria végleges kilépésének Németország kötelékéből szükségképpen a Monarchia szlávizálására kellene vezetnie, és egyúttal mindazoknak a jogoknak, sőt mindazoknak a reformoknak a bukását is maga után kellene vonnia, amelyekért évszázadok óta annyi áldozatot hoztunk."2 9 Eötvössel szemben Falk már egyenesen anakronisztikusnak tartja Bécs németországi aspirációit, s a kiutat abban jelöli meg, hogy Ausztria mondjon le „nagy német ábrándjairól" és lássa be: „a gondviselés kelet felé utalta őt, hogy egyedül ott találhatja föl súlypontját, csak ott lehet számára tér anyagi és szellemi terjeszkedésre" - s ezzel lényegében megelőlegezi az 1866/71 -es rendezést.30 2 5 PN 1861. márc. 1. vö. 1861. jún. 22. 26 PN 1861. aug. 3., szept. 6. ! 7 PN 1861. okt. 13. "PN 1861. máj. 18. vö. Diószegi István: A Deák-párt és a német egység Századok 1970. 232., Antall József: Eötvös József Politikai Hetilapja és a kiegyezés előkészítése 1865-66. Századok 1965. 1101. 1 'Eötvös József IPest, 1862. jún. 14./ - K. Th. Welckernek közli: Oltványi Ambrus: Eötvös József Művei. Levelek. Budapest, 1976. 30 PN 1861. febr. 19., aug. 24.
