Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304

EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 315 Még egyértelműbben bírál, amikor a lengyel kérdésre tér át. A szabadság és a nemzetiségi jogok egymást kölcsönösen feltételező összefüggéséből kiindulva gyakorol kritikát a jogosnak nevezett lengyel nemzeti igények teljesítésétől elzárkózó porosz szabadelvűek felett, kiemelve, hogy nem nemzeti államok csak úgy tarthatják fenn magukat, ha biztosítják nemzetiségeik szabad fejlődését.2

2 Az említett problémák sem ingatták meg azonban az Új Érába s annak képviselőibe vetett bizalmát. Az 1858 óta eltelt időszak eredményeit mintegy összegezve, egyben Poroszország kettős küldetésének lényegét is megfogalmazva 1860. augusztus 19-én a következőket íija: „Poroszország fő feladata mindig az fog maradni, hogy saját belső fejlődésének előmozdításán dolgozzék, hogy szabadelvű intézményeit /? - E.G./ mindinkább tökélyesítse és előrevigye, e téren példa gyanánt tündökölvén a többi Németország előtt, és ezt folyvást buzdítván e példa utánzására. Belül Németország szellemi előküzdője, kívül a német érdekek fölött is kell őrködnie, és ezért szükséges, hogy az európai • concert*-ben neki is legyen hangja... Ez Poroszországnak kettős feladata, belül és kívül, és ezért mondjuk örvendetesnek, hogy szabadelvű kormánya belül népszerű, kívül befolyásos, s így teljesen képes a porosz birodalom missziójának mind a két irányban eleget tenni." A „sikerek kovácsáról", Vilmosról pedig megállapítja, hogy az korábbi pártját, az abszolutizmus híveit elárulta ugyan, de ezt hazája érdekében tette, s ezzel az angol Robert Peel nyomdokába lépett.23 A Pesti Napló által képviselt politikai körök 1860 végén tehát egyértelműen Poroszországtól várták az új Németország alapjainak megteremtését. A vetélkedésben Ausztriának csak abban az esetben adtak némi esélyt, amennyiben képes lesz belpolitikájának Berlinhez hasonló, általuk liberálisnak minősített átalakítására. Liberális fordulat Ausztriában? Az 1859-es háború, Lombardia elveszítése látványosan rámutatott a Habsburgbirodalom belső válságára, az elfojtott problémák feltörése Ferenc Józsefet is bizonyos változtatásokra kényszerítette. Az általános elégedetlenség lecsillapítására bevezetett Októberi Diploma és Februári Pátens azonban távolról sem váltotta be az előzetes reményeket. Pedig első felbuzdulásában Falk is sokat várt Schmerling 1860. decemberi hivatalba lépésétől, s csak afelett sajnálkozott, hogy arra nem két évvel korábban került sor. Úgy vélte, hogy a késői eszmélés a Monarchiát lépéshátrányba hozta ugyan Poroszországgal szemben, a felzárkózás esélyeit a körülmények kedvező alakulása esetén azonban nem látja végleg elveszve.2 4 A februári pátens megismerése nézetei felülvizsgálására kényszerítette, s az alkotmány gyengéinek kíméletlen leleplezésére serkentette. „Valódi parlamentarizmusról az új alkotmánynál nemigen lehet szó; a miniszterek ezentúl is egyedül a fejedelem irányában 21

PN 1860.okt.4.,vö. 1861. nov. 3., 1862. márc. 21. 2 3

PN 1860. júl. 4., vö. 1860. okt. 21. 2 4

PN 1860. dec. 25., vö.: Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez. Bp. 1976. 9-14. Schmerling kinevezésének hazai fogadtatásáról, s a már a Februári Pátens kibocsátása előtt felmerült kételyekről 1. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján /1860—61/ Bp. 1967. 219-221.