Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
314 ERDÖDY GÁBOR Az Új Éra kezdete s az itáliai háború döntő lökést adott Poroszországban az egységes nemzetállam híveinek szervezkedéséhez. A folyamat eredményeként 1859. aug. 14-én megalakult Benningsen vezetésével a szabadelvű és a demokratikus erők többségét tömörítő Német Nemzeti Egylet, s programjaként a következetes liberális átalakuláson átment Poroszország vezette egység megvalósítását fogalmazta meg. A porosz pozíciók megerősödését jelezte a német nemzetgazdák 1858. szeptember 19-én összeülő első kongresszusa is, amely az osztrákok által javasolt védővámos elképzelésekkel szemben a szabadkereskedelem mellett kötelezte el magát, lényegében elutasítva Ausztria belépését a vámszövetségbe. Az egyleti mozgalom az 1848-as programot felelevenítve az „egység és szabadság" jelszavát hirdette, az egyes államokban uralkodó konzervatív pártok fölényére való tekintettel a frontális áttörés helyett egyelőre a fokozatos átalakítás útját kívánta követni.18 Az általunk vizsgált Pesti Napló osztotta a Nemzeti Egylet álláspontját. /Programját 1859. augusztus 31-én közölte./ Bizonyítottnak tekintve a Sigmaringen-kormány liberális jellegét, azt várta, hogy a megkezdett úton haladva a közvéleményt maga mögé felsorakoztató berlini udvar Németország liberális átalakításának élére álljon. A „németországi Piémont" szerepére hivatott Poroszország hegemóniára törekszik Németországban - állapítja meg a megnevezett törekvés legfőbb akadályát Ausztriában megjelölő Falk.19 Nem hallgatja el ugyanakkor a zavaró tényezők jelentkezését sem. Közülük is legjelentősebbnek a hadseregreform körül kialakuló bonyodalmakat tekinti. A liberális megfontolásokból tiltakozó Bonin helyére lépett új hadügyminiszter, a hivatalát 1859. december 5-én elfoglaló Roon tervezete - mint ismeretes - a steini-scharnhorsti reformok szellemével ellentétben a nép és a hadsereg, pontosabban a polgári és a katonai körök közötti politikai és társadalmi kapcsolatokat kívánta megszakítani, s a militarista szemléletet ráerőszakolva a polgári társadalomra, politikája a következetes belső liberális átalakulás megakadályozására irányult.20 Falk súlyának megfelelő terjedelmű írásban foglalkozik a problémával. Megállapítja, hogy a Landwehr felosztásának terve, mindenekelőtt azonban a katonai ügyek parlamenten kívüli irányítása /az ellenjegyzési jog és a miniszteri felelősség kiiktatása/ joggal váltja ki a liberálisok tiltakozását. Meg van ugyan győződve arról, hogy a „mostani szabadelvű és becsületes porosz minisztérium nem fog e szabadsággal visszaélni", a jövő bizonytalansága és az elvi szempontok mégis az elutasítás helyességéről győzik meg. Pedig tisztában van azzal, hogy az országgyűlés ellenállása a kormány bukását és konzervatív minisztérium kinevezését vonhatja maga után, bízik azonban abban, hogy a Sigmaringen-kabinetben a hazafiság érzése felülkerekedik, s hogy esetleges lemondását Vilmos sem fogadná el.21 ' " Weber, Rolf: Das kleinbürgerlich-demokratische Element in der deutschen Nationalbewegung vor 1866 /in: Böhme, Helmut/ Schwab, Herbert: Von Düppel bis Königgrätz, Die politische Haltung der Bourgeoisie zur nationalen Erage 1864-66. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1966/4/591., Engelberg, Ernst: Über die Revolution von oben. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1974/11/1183-1212. o. vö. PN 1858. szept. 28., 1859. jan. 11. "PN 1860.márc. 18.,máj.6. 20 Conze, Werner: Deutsche Nation. Göttingen 1963.65-66. 21 PN 1860. márc. 7., 29.
