Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
14 BUZ A JÁNOS (becslésszerűen az utóbbit vettem tekintetbe), de mivel nem állítható teljes biztonsággal az adócsalás ténye, lehetséges,- hogy az éveken át változatlan 100 marhaszám 1643-ban 21-el növelhető. Az 1643. évi adóeltitkolásokból teljes joggal következtethetünk arra, hogy ŰZ 1640-es évek közepéig terjedő gyors ütemű marhaszámcsökkenés részben adóügyi okokra vezethető vissza, s nagy a valószínűsége annak, hogy 1642—1644 között az összeírtnál 10—15%-kal magasabb lehetett a mezővárosi marhaszám. Ezzel persze a csökkenés tényét nem, hanem csupán annak mértékét kérdőjelezhetjük meg. Szkepszist támasztó forráskritikai kitérőnk után az 1660-as évek végét, s az azt követő - adó- és számadáskönyveket egyre nagyobb hiánnyal megőrző — két évtizedet kell érintenünk. 1663 és 1687 között csupán két olyan forrás maradt fenn, amely eredetiben tartalmazza a marhaszámok egykori összesítését, nevezetesen az 1671. és a már említett 1687. évi. Mivel a közöttük levő távolság igen nagy, szúrópróba szerűen a török uralom végének két évéből — 1679-ből és 1682-ből - összeszámláltuk Nagykőrös marhaszámát. Miként a táblázatból leolvasható, a felszabadító háború előestéjén közel 7000 marhaszámot vallottak be a mezőváros lakói. Az 1670-es években ismét gyarapodott a marhaszám, bár a 17. század harmincas éveihez képest csupán szerény regenerálódás következett be. 1679 és 1682 között ismét csökkenést láthatunk, ez a visszaesés azonban nem nagymértékű, és részben személyi okokra vezethető vissza, 1682-ben ugyanis azt a Szőrös Andrást választották főbíróvá, aki 1681-ben 501 marhaszám után adózott, bírótársa, Muslai György pedig ugyanakkor 73 marhaszámot vallott be. Tisztségviselésüket megelőzően kettejük együttes marhaszáma 574 (501 + 73) volt, 204-gyel haladta meg hivatali elődeikét, akik - Oláh János és Karai Ferenc - 1682-ben 370 (230+ 140) marhaszámmal rendelkeztek;4 7 mezővárosi szinten a marhaszám tényleges csökkenése kisebb volt tehát annál, mint amit a táblázat adatai jeleznek. Az 1670-es évek végének, illetve a nyolcvanas évek elejének leggazdagabb lakosa főbírói tisztéből következően adómentes volt, kiválása az adózók közül a reálisnál nagyobb arányban mérsékelte a mezőváros csökkenőben levő marhaszámát. Az 1687. évi katasztrofális visszaesést megelőzően 1663-ban zuhant mélypontra a mezővárosi marhaszám, ezt követően azonban szerényen emelkedett, de még így is jócskán elmaradt az 1630-as évek tíz és félezres átlagától. Visszatekintve az 1650-1657 közötti évekre, amikor éves átlagban 7745 marhaszámot írtak össze, és rendre feltüntették azt, hogy hány dénárt kellett fizetni egy-egy marhaszám után, elgondolkoztatónak tűnik, hogy 1671 -et követően (s azt megelőzően is néhány évben) miért nem összesíttették a nótáriussal Nagykőrös marhaszámát, továbbá miért nem vetítették ki az adókulcs mértékét. Ma már csak az utóbbi állapítható meg teljes biztonsággal, mert a források egy része oly mértékben vált sérültté és hiányossá, hogy egyes évek adókönyveiből az összeírtak 30—35%-a hiányzik, illetve nevük, vagy az adózásukra vonatkozó bejegyzések olvashatatlanok. Az egy marhaszámra kivetett adó nagysága viszont e kétségtelenül sajnálatos hézagosság ellenére is megállapítható. Néhány esetben különösebb nehézség nélkül - egyszerű osztás segítségével — célhoz érhetünk, pl. 1676-ban Nagy Mihály 16,5 marhaszám után adózott, és ismeretes, hogy „Adott a marhaszámra fi. 2 d. 47,5", vagyis egy marhaszám után 15 dénárt kellett fizetnie.48 Ugyanekkor Bene György családja 4 7 Karai Ferenc: Szk. 1687. 143. 1682. 143. Muslai György: Szk. 1681. 93. Oláh János: Szk. 1681. 15. 1682. 13/v. Szőrös András. 1681. 103. 4 «Szk. 1676.55.
