Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZÁS 15 összesen 55 marhaszámot vallott be, ebből a családfőre 21, a „kisasszonyként" összeírt családtagra 15, míg az „öregasszonyként" említett anyósra, esetleg a családfő édesanyjára 19 jutott, nos, az utóbbiról feljegyezték, hogy 2 forint 85 dénárt fizetett adóra, ami marhaszámonként szintén 15 dénárt sejtet, mert az összeg rendeltetéséről ez alkalommal nem emlékeztek meg. 1682-ben azonban már egyértelműek az adatok, az anonimitásba burkolt öregasszony ekkor 12 marhaszám után 1 forint 80 dénárral adózott, tehát ismét 15 dénárt fizetett egy-egy marhaszámra. A mezővárosi adózás gyakorlatának részleges módosulását tükröző4 9 — a korábbiakban számítási forintban kirótt „császár adaja" és a „főre való adó" helyett ekkor már a tallérban megállapított „summa" vagy „derék adó" szerepel az adózók neve előtt - 1668. évi adókönyvből közvetett úton állapítható meg a marhaszám után fizetett dénárok összege, amit célszerű konkrét példával illusztrálni; Nagy B. István adója5 0 ebben az évben az alábbi tételekből állott: 1 icce vaj — ezt természetben egyenlítette ki summa adó: 8 tallér (= 16 forint 00 dénár) marhaszám: 22 ? forint ? dénár fapénz — forint 80 dénár agypénz - forint 5 dénár kivetett adó összesen 16 forint 85 dénár, amely a marhaszám után fizetendő összeget nem foglalta magában. Nevezett évi adója „Bor árából fi. 20 d. 15" telt ki, a különbözet 330 dénár, nyilván ennyivel tartozott a 22 marhaszám után, egy marhaszámra tehát már 1668-ban is 15 dénár adóteher esett. Gazdag famíliára és későbbi esztendőre Bubori Balázsné példája5 1 nyújt támpontot: 1681-ben 117 marhaszám után adózott több részletben, majd hátralékát így összegezték: „Restât 2,5 tall, és az egész marhaszám. Restât 9,5 tall. d. 96." Marhaszám után összesen 7 tallért és 75 dénárt kellett beadnia, ismerve a tallér közben 240 dénárra emelkedett árfolyamát,52 megállapítható, hogy 117 marhaszámra 17 forint 55 dénárt kellett fizetnie, azaz 1 marhaszámra ismét 15 dénár jutott. Mivel az 1687. évi számadáskönyv eredetiben tartalmazza az egy marhaszámra kivetett 15 dénárnyi adót, helykímélési célból mellőzhetőnek tekintjük az egyébként elvégzett bizonyítás tételes ismertetését, melynek nyomán megállapítható, hogy 1668-1687 között Nagykőrösön mindvégig 15 dénárt vetettek ki egy-egy marhaszámra. Az 1664. évben még 12 dénárt fizettek a mezővárosi lakosok marhaszámonként, a 3 dénáros adóemelés valószínűleg 1665—1668 között következett be, lehet, hogy csak 1668-ban, idejének közelebbi megállapítására azonban nincsen mód, mert az 1665., 1666. és 1667. évi adókönyvek nem maradtak fenn. A marhaszám szerinti adó 25%-os emelése azonban az 1660-as évek végétől csupán nominális adóemelés volt, mert a tallér árfolyama 160 dénárról 200 dénárra, 1671-ben 220, majd 240 dénárra emelkedett, s ezen a szinten állapodott meg kurzusa az 1680-as évek elejéig, más szóval ez azt jelenti, hogy a marhaszám után kivetett 15 dénáros adó reálértéke csökkent. 4 »Szk. 1676. 56. 1682. 96. 5"Szk. 1668. 29. "Szk. 1681. 152. 52 Buza: A tallér és az aranyforint... 98. 81 106. Iványosi-Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között. Századok 1980. 91-92.
