Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 13 Grafikus ábrázolás nyomán látható, hogy az 1639—1644 közötti években szembeszökő a marhaszám után kivetett dénárösszeg görbéjének emelkedése, illetve a marhaszám görbéjének esése. Átmeneti ingadozásoktól eltekintve a görbék ellentétes irányú mozgása hosszabb távon is jellemző az 1650-es évek közepéig, más szóval, ha az egy marhaszámra felvetett adó éveken át változatlan, illetve csökkenő tendenciájú — pl. 1649—1657 között —, akkor a marhaszám görbéje emelkedő jellegű, csökkenni kezd azonban akkor, amikor a marhaszámonként megállapított adó emelkedik. Visszatérve az 1640-es évek első felére, kétségbe kell vonnunk azt, hogy számszerű adatainkkal egyező mértékben csökkent volna a marhaszám Nagykőrösön. Kecskemét tanácsának idézett 1672. évi végzéséből egyértelműen kiderült, hogy a vadszámot bevallás, nem pedig állatszámlálás, vagy helyszíni vagyonbecslés alapján írták össze, e téren Nagykőrösön is minden bizonnyal hasonló gyakorlatot folytathattak, ami a marhaszám után kivetett adó növekedése esetén fokozhatta az adócsalásra való hajlandóságot. A marhaszám részleges eltagadására3 9 hellyel-közzel a török kiűzéséig találhatók bejegyzések a városi adókönyvekben, nagyarányú adóeltitkolásra azonban aligha véletlenül éppen 1643-ból tudunk példát hozni. Ebben az esztendőben 11 adózó együttesen 780 marhaszámot vallott be, összesen 175 marhaszámot — az eredetileg elismert 22,4%-át - igyekezett eltitkolni, a 20 marhaszámmal összeírt Gáli Mihály40 csupán kettőt, az özvegyen maradt Szőrös Pálné4 1 bejegyzett 40 marhaszámán kívül 34-et. Három nagygazda is engedett a csábításnak, Jó Mátyásra4 2 130 marhaszámon kívül még 33,5 marhaszámot bizonyítottak rá, Páhi Lukácsra 105 marhaszámán4 3 felül 18-at, Szabó János pedig „Tagadott el 13 marhát" a bevallott 150 marhaszám mellett.4 4 Az adócsalás vétkébe esőknek természetesen bűnhődniök kellett (Gáli Mihály „Az mely 2 marhát eltagadott, annak az ára d. 60", illetve a 12 marhaszámmal összeírt Rabota Andrásné45 „Tagadott el 21 marhát, az tilalma fi. 6 d. 30.), azaz 15 dénár helyett a büntetéssel együtt 30 dénárt fizettek a vétkesek, tehát 100%-os bírságot vetettek ki rájuk, s ez alól a dúsgazdag Szabó János sem volt kivétel. Valószínű, hogy a szigorú bírság ellenére sem szűnt meg a marhaeltagadás, hiszen az adózással egyidős adócsalás -fejlettebb adminisztrációs viszonyok közepette - máig ismeretes. A későbbiekre nézve ugyancsak tanulságos Balta Máté példája, akinek nevét 1635—1645 között hét vben sikerült azonosítani az adókönyvekben.46 Nevezettet mindig 100 marhaszámmal írták össze, 1643-ban azonban mind ő, mind az elöljáróság elismerte, hogy a kerek szám nem fedi a valóságot: „Az marhaszámot hogy be nem adta, alkudtunk meg vele 2 tallérban." Ha e 320 dénár bírságnak tekintendő, akkor 10—11 marhaszámot tagadott el 3 Ά marhaszám eltagadására Majlát: 117. 4 "Nagykőrös adó- és számadáskönyvei. 1643. 38. Pest megyei Levéltár. Nagykőrösi Osztálya. (Továbbiakban: Sz.k. év. oldalszám). 4 'Szk. 1643.93. 4 2 Szk. 1643.75. 4 3 Szk. 1643.51. 4 4 Szk. 1643.59. 45 Sz. 1643. 112. Nevezetteken kívül Baracsi Balázs (marhaszáma23) 10 marhaszámot, Szerdahelyi György (marhaszáma 26) 17,5 marhaszámot, Szabó II. János (marhaszáma 30) 18 marhaszámot tagadott el. Szk. 1643. 40. 55. Becslésem szerint Duus István (marhaszáma 44) öt, Balta Máté (marhaszáma 100) tizenegy marhaszámot nem vallott be. Szk. 1643. 82. 90. 46 Szk. 1635. 65; 1639. 103; 1641. 100; 1642. 106; 1643. 90; 1644. 45; 1645. 84.
