Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - O'Reilly; Kenneth: A New Deal és az FBI 186
186 FOLYÓI RATS ZEMLE a minden fronton offenzívában levő, sikereket elérő német csapatok helyzete hirtelen fordulatot adott az angol politikai életnek. Az unionisták sajtókampányt indítottak a nemzeti összefogás megszervezésére: végső célként minden férfi és nő hadicélokra állítását követelték, lord Selbourne szavaival „a legfontosabb szolgálat ... harcolni vagy dolgozni". Ehhez járult hozzá május 7-én a Lusitánia elsüllyesztése. A hírre Londonban és a vidéki városokban németellenes tüntetések törtek ki. Bonar Law megfogalmazásában: Anglia rádöbbent, hogy „ez nem hadseregek, hanem nemzetek közötti háború". Az országos nyomás kellemetlen helyzetbe hozta a kormányt. Együttműködési készségének jeleként fogható fel, hogy Asquith magánkihallgatáson fogadta Bonar Law-t. Bár a helyzet kétségkívül megérett a koalícióra, a Steel-Maitland által május 12-én kidolgozott memorandum szerint az unionisták Lloyd George-dzsal kívántak koalícióra lépni. A szerző május 14. történetét hatalmas forrásanyag felhasználásával szinte percről percre kíséri végig. A szakszervezeti árnyékkormány ekkor ugyanúgy megbeszélést tartott, mint a kabinet Hadi Tanácsa. Az unionisták nyílt levelet intéztek a kabinethez, melyben felajánlották együttműködésüket, szinte sürgették a kormányt, tegyen meg minden szükséges lépést, ideértve például a kötelező katonai szolgálat bevezetését is. A Hadi Tanácsban Kitchener helyzetértékelése után azt javasolta, hogy a hadsereget a helyzet súlyossága miatt tartsák vissza Anglia területén. A Hadi Tanács, melyben civilek voltak többségben, az Admiralitás első lordja, Fisher véleménye ellenére a Dardanellákból nem vonta ki a flottát, sőt újabb hajókat küldött oda. Ekkor Fisher lemondott, gyakorlatilag magával rántva a kormányt is. Ugyanígy összecsaptak a vélemények a Franciaországba küldendő nehéztüzérség, valamint a szinte állandósult tüzérségi lőszerhiány kérdésében. Kétségtelen, hogy az ellenzék jobban is kihasználhatta volna a Fisher lemondásából származó előnyöket, hiszen a kormány készületlenül állt. Asquith - mondja a szerző - azért fogadta el a koalíciót, mert egyszerűen felismerte, a háború tovább tart, és sokkal nagyobb igénybevételt jelent a vártnál. Aligha képzelhette el, hogy egypárti miniszterelnök maradhat, miközben kénytelen végrehajtani a liberalizmus irányvonalától távol eső, de Anglia számára szükséges politikát. A másik oldalon az unionisták Asquith személyében látták az akadályt, mindenképpen miniszterelnök-cserét akartak. A két párt vezérkara által titokban kötött koalíció ellen mindkét párt katonái hadakoztak. Néhány napos titkos pártközi tárgyaláson Asquith elérte, hogy az ellenzéket sikerült semlegesíteni, miközben a mérsékelteket a háború szempontjából jelentéktelen tisztségekhez juttatta, úgy hogy a kormányban a liberálisok maradtak az urak. A koalíció nem szüntette meg a pártközi küzdelmeket, sőt felélesztette azokat. Hosszú távon - mondja a szerző — a koalíció által teremtett új helyzet az Asquith által képviselt liberálisok ellen dolgozott. Asquith a koalícióval a Lloyd George-i irányzatot akarta elszigetelni, s egyszerűen nem értette, hogy 1916 decemberében az unionisták miért szövetkeztek Lloyd George-dzsal. Asquith ekkor saját bukásával fizetett, amiért késleltette az angol gazdaság és társadalom teljes átállítását a háborúra. Azzal, hogy a liberálisokon belül saját szekcióját védelmezte, törvényessé tette a Lloyd George-féle irányzat elkülönülését is, és siettette megegyezésüket az analóg szakszervezeti erőkkel. Asquithet jobban érdekelte a liberalizmus, mint a háborús politika, s ott lőtt bakot, hogy nem látta be: a kettő nem köthet kompromisszumot. Hibája egyúttal azt is jelentette, hogy az 1915. májusi koalícióval a liberalizmus mint önálló politikai erő megszűnt Angliában. (The Journal of Modem History, Volume 54., No I., 1982. március, p. 1-26.) F. M. KENNETH O'REILLY A NEW DEAL ÉS AZ FBI A New Deal - eltérő értékeléseitől eltekintve - a szövetségi, állami hatalom kiterjesztésével olyan szervezeti változásokat okozott, melyek már ellentmondtak a Roosevelt-adminisztráció alapvető politikai céljainak is. Bár túlzás az, amit egyesek állítanak, hogy Roosevelt az államhatalom koncentrálásának olyan fokára vitte Amerikát, ami a fasizmus felé vezethetett volna, az azonban igaz mondja a szerző - hogy a New Deal a kormányzat legkonzervatívabb intézményének, a Szövetségi
