Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Fraser; Peter: Anglia háborús politikája és a liberalizmus válsága 1915 májusában 185
FOL YÖIRATSZEMLE 185 megcáfolta az urbanizáció és a bűnözés, a deviancia és az elidegenedés összefüggéseiről eddig kialakított véleményeket. A szerző vitathatatlannak tartja - s ez a tanulmány erőteljesen hangsúlyozza -, hogy az amerikai városok közrendje a vizsgált időszakban fokozatosan növekszik. A tanulmányhoz csatolt függelékben a szerző néhány olyan részletkérdést boncolgat, melyek a cikk témájával összefüggenek, de ott nem fejtette ki őket. A rendőrség szerepének, viselkedésformáinak fokozatos átalakulása, a törvények-rendeletek valtozása, az amerikai alkoholfogyasztás adatainak ismertetése, és az egyes városok különbségéről, sajátosságáról írt függelék alátámasztja a dolgozat érvelését és ezekben a kérdésekben pontosabbá, árnyaltabbá teszi Monkkonen munkáját. (The Journal of American History, Volume 68., No. 3., 1981. december, p. 539-559. ) F. M. PETER FRASER ANGLIA HÁBORÚS POLITIKÁJA ÉS A LIBERALIZMUS VÁLSÁGA 1915 MÁJUSÁBAN Az utolsó liberális kormány 1915. május 17-én szűnt meg Angliában, mikor H. H. Asquith, a miniszterelnök, megkérdezésük nélkül lemondatta kabinetbéli kollégáit anélkül, hogy ő maga is lemondott volna. Asquith megbízta magát egy koalíciós kormány megalakításával. Kész helyzet elé állította az uralkodót, és mélységesen megdöbbentette a liberális minisztereket. A váratlan eseménynek persze megvoltak az előzményei: május 12-én Asquith már megegyezett a koalíció alapelveiben Andrew Bonar Law szakszervezeti vezetővel. A 13-án kidolgozott memorandumban Steel-Maitland rámutatott: a koalíció „olyan eszközöket is alkalmazhatna .. . melyeket politikai megfontolásból a jelenlegi kormány nem mer". A koalícióval az 1906. óta hatalmon levő liberálisok nemcsak hatalmukat, hanem politikai hitelüket is elvesztették. A liberalizmus éretlen volt a tömegek demokráciájára, s mint a munkáspártiak rámutattak, számára nem volt sürgős az összes felnőtt férfi és nő számára megszerzendő általános választójog, holott a 20 milliós felnőtt lakosságból mindösze 7 millió rendelkezett azzal. Már 1914 előtt világossá vált Angliában az „új liberalizmus" és a „materialista" állami szocializmus alapvető ideológiai ellentéte. Ugyanakkor a liberálisok irányzata is megoszlott a Lloyd George és Winston Churchill által vezetett, az állami szocializmust elfogadó haladók, és az Asquith-féle maradiak között. A szakszervezetiek is megoszlottak, a balfourista mérsékeltek és a radikálisok élesen szemben álltak. Tulajdonképpen - mondja a szerző - a mérsékelt liberálisok és unionisták álltak szemben a haladó, radikális liberálisokkal és szakszervezetiekkel. Mivel egyik párt sem tudott kidolgozott világos pártprogramot adni, megvolt az esély, hogy a Lloyd George által vezetett szekció együttműködjön a mérsékelt szakszervezetiekkel. Természetesen Churchillben és másokban is felmerült a gondolat 1914 augusztusában, hogy nemzeti kormányt hozzanak létre, amelyben unionisták kerültek volna a pacifista liberálisok helyére. Erre csak azért nem került sor, mivel az unionistákat nem az Asquith által elfogadhatóan mérsékeltnek tartott Balfour, hanem Bonar Law és lord Lansdowne vezette, s akkor még a miniszterelnök azt hitte, a háború néhány hónapon belül véget ér. A háború első hat hónapja alatt a liberálisok lényegében semmin nem változtattak, a politikai élet („business as usual") „zavartalanul" folydogált. A háborús politikával kapcsolatos határozatlanság és késlekedés teljességgel érthetetlen. A hadsereg nagyságáról folytatott vitában Lloyd George és Churchill európai mintára a népesség arányában kívánta a toborzást, míg az asquithiánusok azt hangoztatták, hogy a toborzás már elérte a megengedett határokat. Azt vallották, hogy az angol gazdasági élet nem képes összeomlás nélkül elviselni a korlátlan toborzást. 1915 májusára azonban már nem volt lehetséges, hogy a kormány a háború fő kérdéseiben továbbra is titokzatoskodjék, illetve tétlenkedjen. A kormány határozott intézkedéseit a kabineten belüli kisebbség és a szakszervezetek által létrehozott bizottság egyaránt követelte. A vélemények különösen a később „totális háborúnak" elnevezett kérdésben csaptak össze. A liberálisok elítélték a „germán módszereket", melyek az egész államgépezetet a háború megnyerésére állították át. Nem látták át, hogy a háborút nem lehet a laissez-faire eszközeivel megnyerni, hogy szükség van például az általános hadkötelezettségre. Májusban
