Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogy Megye Múltjából 1981.; 1982 (Ism.: Kőhegyi Mihály) 166

169 TÖRTÉNETI IRODALOM tisztviselőknek köszönhető, hogy a Bach-féle közigazgatási rendszer óriási gépezete üresen zakatoló szecskacsépléssé torzult, s a régi vármegye keretén túlmutató - részben haladó - törekvések is felemás formában valósulhattak meg. Közismert az a tény, hogy az 1867. évi kiegyezés előtt hazai vasútvonalaink az osztrák érdekeknek megfelelően épültek, és csak ezután érvényesülhetett Széchenyi elgondolása a Pest-Budát az Adriával összekötő, valamint a vidéki nagyvárosokat sugárnyalábszerűen érintő pályák létesítése. Vasúti közlekedésünket mindmáig ez jellemzi. Erdős Ferenc viszont azt kíséri nyomon, hogy a megye miképpen próbálja megvalósítani a saját érdekeinek megfelelő közlekedést. A szárnyvonalak megépítése Somogy gazdasági életére is komoly hatással volt. A barcsi kikötő forgalmának gyors növekedése (pécsi szén) egyúttal a község nagymérvű fejlődését jelentette. A teherforgalom lebonyolításában az 1920—40-es években még kis szerep jutott a gépjárműveknek, de a közúti közlekedés lassan mégis a gépkocsi felé billent és ez kényszeritette ki, hogy a rosszabb gazdasági helyzet ellenére az I. világháború után jóval gyorsabb ütemben építettek utakat, mint a dualizmus idején. A magyar mezőgazdaság tőkés átalakulása a 18-19. század fordulóján kezdődött meg. A jobb értékesítési lehetőség (napóleoni háború, konkurrencia hiánya) kedvező hatással volt a technikai átalakulásra. Ennek ipari részét viszonylag jól ismerjük, de a mezőgazdaság gépesítésének kezdetéről már jóval gyérebbek adataink. Ezért örvendetes Király István Szabolcs témaválasztása, aki a cséplés technikai fejlődését kíséri nyomon. Sajnálatos viszont, hogy a kizárólag technikatörténeti dolgozat csak igen gyéren építi be az országos és helyi adatokat, bár nem hanyagolja el teljesen azokat. Elsősorban agrártörténészeink érdeklődésére tarthat számot Király Istvánnak a Somogy megyei lótenyésztésről írott cikke. A 18. századig a ló még kevéssé játszott szerepet a mezőgazdasági termelésben, annál nagyobb volt katonai jelentősége. A lovak nemesítésére lényegében a napóleoni háború alatt és után fellendült árukereskedelem (gabona) ösztönözte a megye nemességét, s ez természetesen visszahatott a paraszti kézen levő lovak állományának minőségére is. Az igás robot megszűnt a jobbágyfelszabadítás után, és ezzel az ökörtartás jelentősége is megcsappant. Az egykori jobbágytelek a paraszt tulajdona lett, aki immár a legtöbbet igyekezett kihozni földjéből. A lóállomány lendületes fejlődése ennek köszönhető. A településhálózat szerkezetének, a történeti vonzáskörzetek alakulásának kérdésével a történettudomány, a településtörténet, a történeti és gazdaságföldrajz, a településnéprajz egyaránt foglalkozott, s jelentős kutatási eredményekre jutott az utóbbi évtizedben. Ezek sorához csatlakozik Hajdú Zoltán tanulmánya, mely Somogy vonzáskörzetét vizsgálja az 1920-as évek elején, és megállapítja, hogy a településnagyság és a népsűrűség kialakulásában alapvetően a mezőgazdasági termelés gazdasági és társadalmi feltételei játszották a főszerepet. Szili Ferenc négy terjedelmes tanulmányban tárgyalja Dél-Dunántúl cukorrépa termesztését, illetve a kaposvári cukorgyár történetét. Vizsgálja a termesztés és feldolgozás technikai feltételeinek javulását, a gépesítés fokát, az értékesítés lehetőségeit, a szakmunkások létszámát. Mindezek nyomán egy jelentős, kizárólag mezőgazdasági termékre épülő gyárnak a története bontakozik ki. Az utóbbi években Tilkovszky Lóránt tanulmányok sorát tette közzé a magyarországi németség mozgalmairól, bőven merítve a német levéltárakból. Ezeknek az okmányoknak a segítségével mutatja be egyúttal azt a harcot, melyet a magyar kormány a német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen folytatott az 1935-36 években. Nyomon kíséri a magyar uralkodó körök tehetetlen taktikázását, hogy a mindjobban elhatalmasodó, az ország belső egységét veszélyeztető, sőt területi épségét és önállóságát megkérdőjelező német befolyást ideig-óráig lefékezze, elodázza. Világosan érezhető, hogy az egymást váltó kormányok nem voltak képesek kivédeni az egyre fokozódó német nyomást, hisz területi követeléseik (Felvidék, Erdély, Délvidék) kielégítését csakis a hitleri birodalomtól várhatták. A szerteágazó, sokrétű témakörből egyértelműen kiderül, hoev a Somogy Megye Múltjából ez ideig megjelent 13 kötete a megye történetének egészét igyekszik átfogni, s ehhez a helyi erőkön túl országos nevű történészeket is meg tud nyerni. Az utóbbiak dolgozatai olykor vékony szálon kapcsolódnak csak Somogyhoz, de köztörténetünknek feltétlenül nyereséget jelentenek. Figyelemreméltó az Évkönyv évrekész megjelenése, holott sajnálatos, de általános gyakorlat vidéki múzeumok és levéltárak tanulmányköteteinél a több éves késés. Mindent összevetve, a Somogy Megye Múltjából sorozat nemcsak a megye, hanem az egész Dél-Dunántúl jobb megismerését szolgálja és segíti elő. Éppen ezért nehezülő gazdasági viszonyaink között is okvetlenül fenntartandó. Kőhegyi Mihály