Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Benczédi László: Rendiség; abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685) (Ism.: Péter Katalin) 163
TÖRTÉNETI IRODALOM 163 litési módszereiből Varga J. János is profitálhatott volna. Gondolok itt elsősorban Rúzsás Lajos 1968-as tanulmányára (A dunántúli védelmi vonal és a paraszt-polgári fejlődés a XVI-XVII. században. MTA Dunántúli Tudományos Intézete „Értekezések 1967-1968"· Bpest, 1968.), amely először vetette fel a presidiális mezővárosok polgár- és katonalakossága közti viszony kérdését. Mindennek ellenére nem túlzás azt állítani, hogy Varga J. János könyve merőben új utakat vázolt a magyar határvédelmi rendszerrel foglalkozó kutatás elé. S ha vannak hiányosságai, azok elsősorban a vállalkozás úttörő jellegéből, az előmunkálatok hiányából fakadnak. Bár elsőkönyves szerzőről van szó, munkáján egyáltalán nem látszanak meg a kiérleletlenség jelei. Reméljük, hogy a szerző még számos ilyen gondolat- és anyaggazdag könyvvel ajándékozza meg hódoltságkori történetírásunkat. Szakái y Ferenc BENCZÉDI LÁSZLÓ RENDISÉG, ABSZOLUTIZMUS ÉS CENTRALIZÁCIÓ A XVII. SZÁZAD VÉGI MAGYARORSZÁGON (1664-1685) Értekezések a történeti tudományok köréből 91. Akadémiai Kiadó 1980.180 1. Benczédi sajátos történetírói egyéniség, mert egyszerre ír történelmet és történetfilozófiát. Felfogása szerint a kutatásra kiválasztott időszak nem egyszerűen a történelem hosszabb-rövidebb időszakában volt jelen, hanem egyszersmind későbbi korok múltja is. Nemcsak az akkor és ott élt emberek problémáit vizsgálja tehát, hanem azt is, hogy az ő eredményeik az utánuk következőknek milyen tanulságokkal szolgáltak. Jelen kismonográfia) a közvetlenül a rendi anarchiával az abszolutizmussal vívott küzdelemben kialakult rendi centralizáció útját írja le. Közvetve azonban azt figyeli, hogy ezek a társadalomszervezési modellek az utódok számára mennyire használhatóak. Az_ 1664-től 1685-ig terjedő időszak periodizációs problémáival nem foglalkozik, holott ezt a korszakot a történeti összefoglalások nem szokták külön egységként tárgyalni. Benczédi munkájának sajátos szempontja szerint mégis meggyőző a kiragadás: nem közvetlen előzmény volt, de valóban ekkor zajlott le a Rákóczi szabadságharc főpróbája. És 1664-1685 között alakult ki - nagyon rövid időre - az önálló magyar államiság későbbiekben is érvényes modellje, a központosító rendi monarchia. Benczédi a tárgyalt időszakot három egységben mutatja be. Az első a Wesselényi-féle rendi szervezkedést írja le. Körülbelül harminc oldalon ad itt Pauler Gyula kétkötetes monográfiájánál többet, mert nagyon jól áttekinthető szempont szerint rendezi az eredetileg rendkívül zavaros és egymásnak ellentmondó eseményeket. Az ellentmondásosságot azonban nem elleplezi, hanem éppen kiemeli. Megállapítja, hogy a szervezkedés legfontosabb jellemzője, a mozgalom részvevőinek „borotvaér'-helyzetével magyarázható. A török hódoltság határán, illetve ahhoz közel, de az ország egészének a sorsán gondolkodva nem tudtak, nem is tudhattak egyértelműen dönteni a Portához való viszony kérdésében. A második tárgyalási egység az abszolutizmus és a rendiség küzdelmével foglalkozik a korai kuruc mozgalom időszakában, 1671 és 1678 között. Itt először a lipóti abszolutizmus kerül bemutatásra, majd ennek antitéziseként a kuruc mozgalom. Óriási adatgazdagság és sok új kutatási eredmény van ebben a fejezetben, mégis felmerül a kérdés: vajon valóban ennyire tudatos és árnyaltan átgondolt volt-e az 1671 utáni berendezkedés, ahogyan Benczédi láttatja. Megfizethetetlen adók kivetése, majd szinte azonnali visszavonásuk; a prédikátorok perében meggondolatlanul kimondott, nyilvánvalóan végrehajthatatlan ítélet - úgy tűnik, az egyes ügyek kezelőinek sokkal nagyobb és szeszélyesebben érvényesülő hatásköre volt, mint amilyent abszolutista szempontok szerint szervezett államgépezet megenged. A harmadik fejezet a Thököly-felkelésé. De azt is lehetne mondani, magáé Thökölyé. Benczédi ugyanis - a személyes vonatkozásokban talán kicsit visszafogottan - nemcsak remek portrét ad a kurucok fejedelméről, de ahogy bemutatja vezéri képességeit, tulajdonképpen nem is őt, hanem a mozgalmát jellemzi. A felkelés és Thököly egy; a fejedelem egyénisége éppen annyira befolyásolta a 11*
