Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bogdán István: Régi magyar mulatságok. Bogdán István: Régi magyar históriák (Ism.: Fehér György) 164
164 TÖRTÉNETI IRODALOM mozgalmat, amennyire hívei cselekedetei a vezért alakították. így aztán ez a fejezet történelem és történelmi személyiség kölcsönhatásának ritka jól sikerült ábrázolása. A tárgyalási egységeknek Benczédi politikai események szerint adott címet, de lényegében a három modellt bontja ki a háromszor néhány év rendkívül alaposan összegyűjtött tényanyagából. Wesselényi neve jelzi az anarchiát, I. Lipóté az abszolutizmust, Thököly a szervezett rendi központosítást. Újabb monográfia feladata lenne tisztázni, hogy az utódok vajon ismerték-e ezeket a modelleket, és - ha ismerték - milyen mértékig alakult a jelenük az 1664-1685 között volt múlt tanulságai szerint. Benczédi lényeges és új értesüléseket nyújt az 1664-1685-ös esztendők történetéről, valószínűleg használható irányt jelez a következő idők kutatásának is, legfontosabb eredménye viszont a jelzett modellekre vonatkozik. Benczédi annak idején egyik élénk részvevője volt az úgynevezett nemzet-vitának. Akkor nem egy esetben abszolutizmus és rendiség elvont minősítése alapján születtek vélemények. Az abszolutizmus a haladást, a rendiség a múltba visszahúzó erőket jelentette. Most nyilvánvalóan ezekre a régi vitákra utalva szögezi le a kismonográfia Benczédi véleményét rendiség és abszolutizmus problémájában. Megállapítja, hogy megjelenésük valóságos történelmi környezete, a ténylegesen végbement események nélkül, tehát elvontan egyik társadalom-, illetve államszervezési modell sem értékelhető. Majd továbbmegy, és leszögezi: rendiség, abszolutizmus és centralizáció fogalmai a történelmi haladással nem állíthatók közvetlen összefüggésbe. A könyv a tízkötetes Magyarország története munkálataiból nőtt ki, a szűkebb változat a 3. kötetben fog megjelenni. Benczédi eredményei" a 16-17. századi összefoglalást nagyon ígéretesnek mutatják. Péter Katalin BOGDÁN ISTVÁN RÉGI MAGYAR MULATSÁGOK Magvető Kiadó, Budapest, 1978. 224 1. BOGDÁN ISTVÁN RÉGI MAGYAR HISTÓRIÁK Magvető Kiadó, Budapest. 1980.'208 1. Bogdán István újabb két kötettel folytatja a régi magyar élet 1973-ban, „Régi magyar mesterségek" című könyvével megkezdett bemutatását, ennek törzsanyagát a Magyar Rádióban elhangzott ismeretterjesztő előadássorozat átdolgozott változata képezi. A szerző a „Régi magyar mulatságok" előszavában megemlíti, hogy a vállalkozás első kötetében a múlt munkanapjait, e könyvében inkább a föld népének ünnepnapjait veszi sorba. A népszerűsítő, ismeretterjesztő követelményeket magas színvonalon kielégítő munka célja megvalósítása érdekében sokban támaszkodik a társadalomtörténet, s ezen belül is elsősorban a néprajztudomány eredményeire. A „Régi magyar mulatságok" első csokoiját a gazdasági élethez kötődő, a kalákamunkával kapcsolatos tevékenységek adják, melyek közül a szerző először a napjainkig is leginkább élő szüreti mulatságok eredetét és lefolyását mutatja be, ami egyben azt is lehetővé teszi, hogy az olvasó a jelen szüreti mulatságait az elmúlt korokéval összevesse. A fonó, a fosztó és az aratóünnep címet viselő fejezetekben bemutatott szokások közül néhány már a felszabadulás előtt, nem egy pedig utána - a gazdasági és politikai életben bekövetkezett változások hatására - megszűnt, illetve megtartása földrajzilag korlátozott területekre szűkült. Különösen jól sikerült résznek tartjuk a disznótorról szóló leírást, és ez esetben alkalmunk nyílik a falvainkban ma is igen népszerű disznótorok és a régi ilyen típusú összejövetelek „szelleme" közötti különbséget lemérni. A fiatalabb generációk számára nagyon hasznos, kevéssé ismert kultúrtörténeti tudnivalókat tartalmazó fejezetekben tárgyalja Bogdán a ,jeles napokat", az egyházi ünnepeket. A felsorolt ünnepek közül a pünkösdölés egyáltalán nem, vagy pedig már alig ismert jeles napunk. Annál inkább
