Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1250 SÁNDOR PÁL hogy a megyei nemesség járuljon hozzá, pénzbeli fizetés formájában, egy országos közpénztár létesítéséhez az ország kereskedelmi és gazdasági fejlesztése céljából. De a konzervatívok „semmit" sem akartak adni. Csakhogy közben az országgyűlés megszavazta ezt a javaslatot. így történt, hogy a november 4-i közgyűlés válaszút elé került:milyen új utasítást adjon országgyűlési követének* a javasolt fizetési elvet illetően. „Többen többfélét javasoltak." Ezután mondta az országgyűléstől távolmaradó és a közgyűlés vitájában felszólaló Deák: „Zala azon semmiből, amit ígért, ajánlhat mind vasútra, mind csatornákra" - tudniillik: pénzsegélyt.9 6 Ha a tudatos logika megtréfálásával kapcsolatos Deák-anekdoták közlését tovább szaporítanánk — amit könnyen megtehetnénk —, akkor sem tudnánk többet és mást mondani, mint amit az eddigiek ismeretében mondhatunk. Idézett szövegeink is érzékeltetik a szellem mozgékonyságát, az éleselméjűséget, a gondolkodás leleményességét, ami Deák egyik jellegzetesen egyéni képessége volt. Ugyanakkor azt is megmutatják, hogy miként tudta Deák ezt a képességét anekdotákba burkolni, és külön jelbeszédként rugalmasan alkalmazni a számára nem tetsző politikai helyzet vagy nézet, illetve a neki kellemetlen élmény, érzés vagy hangulat ellensúlyozására. Az értelem állományába mélyen beágyazott gondolatok rendet teremtő erejét, a gondolat tisztasága, egyértelműsége fölött folyvást őrködő ,Jogikai elem" működését - mint a 19. század nagy kodifikátorának talán egyik legjellemzőbb sajátját — most fonákjára fordított, játékos változatában figyelhettük meg. Hiszen a .Jogikai elem" jelen rendeltetése, miként ismertetésünkből kitűnt, a szellem gondűző, a lélek kedélyt nyugtató pihentetése volt. Csakhogy a tudatos logikával folytatott ilyen játék ugyanannak a személynek a gondolkodásmódját tükrözte, aki a logika éles fegyverét hasonló leleményességgel alkalmazta politikai hadművészetében. Ezért nem is tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy utaljunk arra a közös alapelvre, amely mind a „komoly" (a tudatos), mind a „játékos" (a „hideg meggondolás" szigorától felszabadított) logika működésének egyaránt közös jellegzetessége, és a gondolkodás mechanizmusának mozgatórugója is egyúttal. Ez pedig az élet kis és nagy eseményeiben egyaránt rejtőző ellentmondások éles szemű megfigyelésének és feltárásának alapelve. Pontosabban: Deáknak az a sajátosan egyéni képessége, hogy felfedezze és megítélje a dolgokban rejlő ellentmondásokat, és a megítélésnek ezt a képességét valamely meghatározott szándék szolgálatába állítva, fejezze ki véleményét a mindenkori körülményekhez alkalmazva. Anekdotáiban - a kellemetlent ellensúlyozó -örömkeltő tréfás célzattá, a nyílt kritikát ügyes fordulatokká megkerülve; politikai hadművészetében a kritika hatálya áatt, a reformgondolat komoly szolgáatában. A logika „tréfálkozásai" a semmi és a váami fogámává, e fogámak játékos összekeverésével, egymásnak ellentmondó értelmet kölcsönözve nekik - más-más viszonylatban —, amikor a semmi értelme éppen váami, máskor meg a váami jelenti a semmit, ugyanannak az — ellentmondások feltárásán-megítélésén, sajátos ákámazásán *Minden megyét két követ képviselt az országgyűlésen, akik megyéjük nemességének állásfoglalását, a közgyűlésen hozott utasításoknak megfelelően voltak kötelesek képviselni. Közismert, hogy Deák távol maradt az 1843/44. évi országgyűlésről, komoly politikai és - ezzel összefüggésben -erkölcsi megfontolásból. Ezért Zala megyét ekkor csak egy követ képviselte, Kerkápoly István aki már az 1830. évi országgyűlésen is követ volt, Deák Antal mellett. 96 Ferenczi: i. m. l.k. 390.
