Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
1206 KABDEBO TAMÁS hogy egy pesti angol konzul nem politizálna, a konzulátus megalapításának ténye felbátorítaná a franciákat arra, hogy hasonló kéréssel hozakodjanak elő. Ha pedig a dolog odáig fajulna, hogy a brit törekvések egy magyarországi parlamenti javaslathoz vezetnének, mely a konzulátus megalapítását irányozza elő, az osztrák kormány kénytelen lenne e javaslatot elutasítani. Egy, az előbbihez csatolt Titkos Utasításban2 7 Metternich azt a feltevést kockáztatta meg Neumann előtt, hogy a konzulátus terve a bécsi brit nagykövet, Sir Robert Gordon agyában születhetett meg, aki nem vette számításba Magyarországnak a Birodalomban betöltött rendkívüli helyzetét. Metternich feltételezte, hogy az angol követet befolyásolhatta a magyarországi ellenzék, amely talán meg is kísérelte, hogy az angol nagykövet érdeklődését a maga hasznára fordítsa, más szóval a kormánynak a külföldi konzulátusok felállításával nehézséget okozzon. Ha a bécsi politikusok ismerték volna Sir Robert Gordon levelezését pártfogoltjával, Joseph Blackwellel, akkor legalábbis ebben az irányban nem aggódtak volna. Gordon magyarbarát volt, de konzervatív, asztalánál konzervatív főurak ebédeltek, nagyra becsülte Széchenyit, és bizalmatlanul figyelte az alakuló magyar ellenzék viselkedését. Viszont, jó brithez méltóan, magáévá tette az angol kivitelnek kedvező szabadkereskedelmi elveket, s az angol gabonatörvények felfüggesztését követő évtizedben olcsó gabonapiac után kutatott. 1842. augusztus 12-én2 8 Neumann arról számolt be Metternichnek, hogy beszélt az angol külügyminiszterrel, és Lord Aberdeen akceptálta a bécsi kormány álláspontját. Lord Aberdeen még azt is megjegyezte, hogy a konzulátus felállításának terve valóban Sir Robert Gordon ötlete volt, melyet az angol külügyminisztérium még eddig nem hagyott jóvá. A tervet tehát Lord Aberdeen ejtette, helyesebben elnapolta, vagy a jó brit diplomáciai hagyományt jelző kifejezés szerint: „polcra téve tárolta", azzal a pragmatikus utógondolattal, hogy talán, egykor, egy szerencsésebb politikai konstellációban ismét elővehesse. Mindazonáltal világos azonban, hogy amiről a báty már lemondott, ahhoz az öcs még kitartóan ragaszkodott. Az a díszes bevonulás, ahogyan Sir Robert Gordon, Joseph Blackwell kíséretében, a pozsonyi diétán megjelent, és az a folytatólagos éber érdeklődés, mellyel Gordon megbízottjának, Blackwellnek, egy leendő pesti konzulátus ottani fogadtatására irányuló törekvéseit kísérte, azt mutatja, hogy saját tervének kivitelezésére elkötelezte magát.2 9 Annál is inkább, mert Blackwellben a lehető legalkalmasabb emberre akadt, aki a pesti konzuli posztot elsőnek betölthetné. Blackwellt magát nem szabad úgy tekintenünk, mintha a nagyhatalmak sakkjátszmájában valamiféle gyalog, vagy a nagyurak vetélkedésében valamiféle eszköz lett volna. Ő maga, külön, már 1842-ben arra a meggyőződésre jutott - s ezt el is mondja Palmerstonnak a híres, 1850. július 14-i memorandumában30 -, hogy azévi, még privát pesti tartózkodásának egyik nyomós oka az volt, hogy kipuhatolja egy olyan pesti brit konzulátus felállításának esélyeit, mely megindíthatná Anglia és Magyarország között a gabonakereskedelmet, s amely az ő konzuli kinevezésével az ő magyar vonatkozású üzleti 2 'Metternich Neumannhoz, Bécs, 1842. július, no 10. secreta. England Weisungen, 1842, Staatsarchiv, Bécs. a, I. h. 2 9 Horváth Jenő: A pesti angol konzulátus kérdése. Közgazdasági Szemle 51(1927) 779. 3 0 Lásd a 15. jegyzetet.
