Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
JAN ROTARIDES NEGYVENNYOLCA 1197 küldött szlovák elítélteket — útlevéllel és némi pénzmaggal is tüstént ellátták,7 2 hogy mielőbb csatlakozhassanak Húrban légionáriusaihoz. Ha azonban Havas azt hiszi, hogy a hadkerületi parancsnokság automatikusan ugyanígy fog eljárni Rotarides esetében is, hát téved. A parancsnokság működését irányító Ladislav Wrbna-Freudenthal gróf altábornagy ugyanis, áttanulmányozván a Rotarides ügyével foglalkozó iratokat, úgy találja, hogy ez az ügy gyökeresen eltér az összes többitől, amely az előző napokban haonlóképpen elébe került. Hiszen a pesti börtönökből kiszabadult más rabok mind azt vallották, hogy meghurcoltatásukat a magyar rebellióval való szembefordulásuk idézte elő, s ama derék gömöri fiatalemberek például nemcsak annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy „Magyarország bitor kormánya által azért zárattak el", mert „mindnyájan.. . szlávok, következésképen a király hűséges alattvalói", hanem annak a „szívük mélyéről fakadó kívánság"-nak is, hogy „a jó és igazságos ügyet" Húrban fegyvereseiként ezután is tovább szolgálhassák.73 Ezzel szemben ez a nyomorult pribeli tanító szinte kérkedik avval, hogy elfogatásának „egyedüli oka" az általa elkövetett parasztlázítás volt, s ahelyett, hogy legalább utólagos megbánást mutatna és elismerné a jó rend ösvényére való visszatérésének szükségét, még most is áradozva beszél a pesti tizenkét pontról meg a sajtószabadságról, sőt ama mindenkinél elvetemültebb uszítóról, Táncsicsról is,"* aki nem átallja azt hirdetni, hogy „a kormány és király az országért vannak, nem pedig megfordítva az ország a királyért"!75 Egy ilyen forradalmi tanok hatása alá került és bűneiben megátalkodott parasztlázítót tehát — vonja le a végkövetkeztetést Wrbna — a jó ügy képviselőinek nincs miért futni engedniök — még akkor sem, ha ellene annak idején a jó ügy ellenségei indítottak is eljárást. S némelyeket talán meglephet, hogy Wrbna Rotarides esetében ennyire szigorúan ítéli meg a parasztlázítás és a forradalmi eszmékkel való kacérkodás vétkét; hiszen más rokon esetekben a császáriak nem szoktak ilyen szigorúak lenni. Hogy ne menjünk messzire ellenpéldáért: gondoljunk csak Hurbanra, aki áprilisban, ama Rotarides és Král' szabadonbocsátását is követelő emlékezetes brezovai gyűlés alkalmával, hallván a helybeli parasztok panaszát, amely szerint a földesuraság, az Erdődy grófi család elvette tőlük a korábban általuk használt erdő- és legelőrészeket, a panaszkodókat egy pillanatig sem késett arra biztatni, hogy a kérdéses földdarabokat akár erőszakkal is foglalják vissza, júniusban pedig Prágában csatlakozott a cseh radikálisok szervezte Habsburg-ellenes felkeléshez, amelynek többek között a jelenlegi császári főparancsnok, Windisch-Grätz herceg hitvese is áldozatául esett,76 — s gondoljuk meg: ezt a Hurbant a császáriak egyelőre mindezek dacára egyetlen rossz szóval sem illetik, sőt fegyvertársuknak fogadják el.. . "Erről Bene Antal h. tartományi biztos Havashoz, Buda, 1849. jan. 18, OL AkL HJ 1849: 290, valamint az érintett gömöriek visszaemlékezései közül Michal Miloslav Bakulinyé, közli Rapant, Slovenské povstanie II/2,672., és Franciscié, 86. 73 Így Francisci és négy társa Jellaïidhoz, Pest, 1849. jan. 14, közli Steier II, 301-302. és Rapant, Slovenské povstanie III/2, Bratislava, 1954, 529-530. A kiemelés tőlem -S. Gy. 74 Ld. ismét a 15. jegyzetben idézett jegyzőkönyvet. 7 5 Ezt a tézist Táncsics 1848. szeptember 29 és december 29 között huszonhat ízben nyomatja ki lapjának, a Munkások Újságának a fejlécén. 76 Vö. Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán, Bp, 1980, 37., 59. 8*
