Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
1164 STIER MIKLÓS dött a politikai pártok és az ellenzéki szervezetek betiltása, sőt a májusi alkotmánynak megfelelően a rendi-képviseleti tekintélyállam struktúrájának kiépítése. Az alkotmányban rögzített, hét tervezett hivatásrendről (mező- és erdőgazdaság, ipar és bánya, kisipar, kereskedelem és közlekedés, pénz-, hitel- és biztosítás, szabadfoglalkozásúak, közhivatalnokok) csak kettő felállítására kerülhetett sor: 1934 októberében -tehát már Dollfuss halála után - a közhivatalnoki és 1935 júliusában a mező- és erdőgazdasági hivatásrendére. A kisiparosok, a kereskedelem és közlekedés, valamint a pénz- és hitel hivatásrend megalapítása az örök szervezés állapotában maradt, a nagyipari részben megalakult, de a munkásság beszervezése hagyományos szocialista szakszervezeteik, valamint a keresztényszocialista munkásmozgalom ellenállása miatt meghiúsult. Ugyanezt a képet látjuk a tervezett törvényhozó szervek kapcsán is, ahol a tanácsadói joggal felruházott testületek nem jöttek létre, s joggal jegyezhette naplójában az egyik miniszter, hogy „e tanácsadó szervek iskolapéldái a zavarosságnak és bizonytalanságnak, amely egyébként is uralja a belpolitikát".3 6 A Dollfuss-Schuschnigg-időszakot, talán nem túlnagyot tévedve, végül is úgy jellemezhetnénk, mint kísérletet a tekintélyuralmi, rendi-képviseleti állam kiépítésére. A Gömbös-rezsim hasonló dinamizmust hozott a magyar belpolitikai élet mozgásába-mozgatásába. Hatalmas propaganda-hadjárattal bejelentett programjából azonban vajmi kevésnek a megvalósítására kerülhetett sor: tekintélyuralmi törekvései, rendi-képviseleti elképzelései jórészt a tervezés stádiumában maradtak; megbuktak a magyar társadalom széles rétegeinek ellenállásán. A Gömbös-kormány történetét a magyar történetírás is úgy értékeli, mint első kísérletet fasiszta jellegű diktatúra kiépítésére.3 7 A továbbiakban az 1930-as évek osztrák és magyar politikai rendszerének néhány eltérő vonását foglaljuk röviden össze. Természetes, hogy itt is alapvetően a társadalmi szerkezet vizsgálatából indulnánk ki, minthogy minden a politikai és ideológiai szférában jelentkező különbség, esetleg akárcsak árnyalatnyi eltérés is világosan visszavezethető arra a társadalomra, amely kialakítója, hordozója, ill. elviselője egy politikának és ideológiának. Még az átvett, a „másolt" eszmék és törekvések is — éppen az adaptációs mechanizmus során — az őt alkalmazni és felhasználni kívánó társadalom „testére szabódnak", és ezért — bármennyire is elteijedt a történeti irodalomban az a nézet, hogy Ausztria „fasizálódása" mindenekelőtt nemzetközi helyzete, azaz, ha úgy tetszik, elsősorban a külpolitikai faktor által megszabott tényezőknek köszönhető3 8 — követve egész korábbi gondolatmenetünket, jogszabályt nem tartalmaztak, a szövetségi kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Nemzetgyűlés önfeloszlatása után előállt kényszerhelyzetben önállósítja magát, s hivatkozva az 1917. július 24-i háborús gazdasági felhatalmazási törvényre, átvette a törvényhozó hatalom szerepkörét. -Vö.-.E. Hellbing: i. m.:458.;£·. Zöllner: i. m.: 511.: W. Garscha-H. Hautmann: i. m. 45. 3 6 Idézi: G. Jagschitz: Der österreichische Ständestaat, 501-502. 3 7 Kónya Sándor: i. m; Ormos Mária-Incze Miklós: Európai fasizmusok 1919-1939. Kossuth Kiadó, 1976. 309. 3 'Ormos Mária-Incze Miklós: Európai fasizmusok c. könyvében: „A Dollfuss-Starhemberg, vagyis a keresztényszocialista és a Heim wehr kompromisszumán nyugvó osztrák diktatúra sokkal inkább tűnik külső tényezők eredőjének, mint a belső osztrák társadalmi viszonyok közvetlen következményének." (256.); Kerekes Lajos: Ausztria története c. művében: „Az osztrák belpolitikai élet fasiszta átalakításában az Ausztria külpolitikai helyzetében beállott változás játszotta a meghatározó szerepet." (117.)
