Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER 1920-1934 1163 személyiség volt, részben különböző politikai célokkal és eszközökkel - egyben megegyeztek: a klasszikus fasiszta vezér, a diktátor ismert típusát meg sem közelítették. A klasszikus vezér egyébként is „alulról jön", harcol a hatalomért - és elnyeri azt. Ezt sem a magyar, sem a két osztrák miniszterelnökről nem mondhatjuk el. Közös vonásnak tűnik továbbá az is, hogy bizonyos értelemben (más-más okokból, de) mind Gömbös, mind Dollfuss, mind Schuschnigg távol állottak a tömegektől, mentalitásuk nem engedte meg a kispolgári és lumpen allűröket, magatartásuk volt annyira arisztokratikus, legalábbis félarisztokratikus és „úri", hogy a tömegmanipuláció és tömegszcenirozás olyan eszközeit, mint Hitler vagy Mussolini; képtelenek voltak alkalmazni. Hasonló körülményként kell kezelnünk azt a tényt is, hogy a hivatalos politika sem Ausztriában, sem Magyarországon az évtized első felében nem emeli állami szintre az antiszemitizmust és az antiklerikalizmust. Magyarországon a finánctőke eleve csak abban az esetben ígért támogatást Gömbös Gyulának, ha revideálja a 20-as években nyíltan hirdetett antiszemita fajvédő programját. S a miniszterelnök parlamenti bemutatkozó beszédében ezt meg is tette. (A zsidókérdést a hivatalos állami politika, a 20-as évek numerus claususa után, a kormánypolitika szintjére ismételten „csak" a 30-as évek második felében „emeli" a Darányi kormány). Ez természetesen távolról sem azt jelenti, mintha az ellenforradalmi rendszer egészének politikai ideológiája nélkülözné az antiszemitizmust — az egész ún. keresztény-nemzeti gondolat egyik konstans eleme éppen ez volt. Mindez jól megfért a keresztényiséggel is: a keresztény egyháznak hagyományosan nagy szerepe az egész magyar társadalomban és a politikai életben, az uralkodó osztályok egyik legerősebb, nagy történelmi tradíciókkal rendelkező rétegének, az arisztokrata mágnás családok többségének katolikus beállítottsága és befolyása az állam politikai életére szinte kizárták annak lehetőségét, hogy a kormányzati hatalmat nyíltan antiklerikális erők vehessék kezükbe. Ausztriában a Gyáriparosok Szövetsége 1932 őszén biztosította Dollfusst támogatásáról, s ebben az is kifejeződött, hogy a nagytőke elhatárolta magát a szélsőradikális jobboldaltól, de erősítője volt a tekintélyuralmi-érdekképviseleti rendi államnak és kormányzati politikának. A politikai katolicizmus politikai ideológiát formáló erős hatásáról később - éppen a különbségeknél — emlékezünk meg, itt inkább abban a vonatkozásban említjük, hogy a katolicizmus hatása maga is gátolta bizonyos mértékig egy szélső radikális antiszemita programnak a hivatalos politika szintjére való emelését. A hasonló vonások sorában végül a dollfuss-i elképzelések és tervek megvalósításának kérdéséhez vetnénk fel új szempontot. Kétségtelen nagy lendülettel bejelentett programban hozta nyilvánosságra terveit, és óriási dinamizmussal látott hozzá azok megvalósításához. A parlament kikapcsolása után, amely sokkal inkább bizonyos szerencsétlen véletlenek összjátékának, mintsem éppen akkor a miniszterelnök ügyes taktikai húzásának vagy netán diktatórikus lépésének volt következménye,3 5 megkezdő-35 1933. március 4-én a nemzetgyűlés a hirtenbergi fegyvercsempészettel kapcsolatban álló vasutassztrájknak a Dollfuss-kormány által való letörését tárgyalta. A szociáldemokrata párt, a keresztényszocialista párt és a nagynémetek egy-egy indítványát vitatták, és szavazásra került sor. Az egyik szociáldemokrata képviselő' szavazócédulájának érvényessége körül kibontakozó, tumultuózus jelenetekkel tarkított vita odáig vezetett, hogy a nemzetgyűlés három elnöke egymás után sorban lemondott. (Az első elnök a szociáldemokrata Renner, a második a keresztényszocialista Ramek, a harmadik a nagynémet Straffner volt). Miután a Nemzetgyűlés házszabályai ilyen esetre semmiféle 6 Századok 1984/6
