Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149

1156 STIER MIKLÓS jelentkezik: 1931, amely után már a belső fejlődés reakciós jobboldali tendenciáit a mind nyersebb erőszak formáiban jelentkező külső hatások is jelentősen felerősítették.1

2 Az 1929 végi alkotmánymódosítás már a polgári köztársaság felszámolása felé vezető út első konkrét állomása: megtörténik a köztársasági elnök hatalmának lényeges bővítése, az eddigi szigorú parlamenti hatalomra épülő politikai-kormányzati rendszert a piezidentális köztársasági forma elemei szövik át; megkezdődik az elnöki (államfői) hatalomra épülő köztársaság rendszerének kiépítése, a demokratikus alkotmány csorbítása. A mögöttes törekvések világosan megfogalmazódnak: a parlament s a pártok uralmának helyébe az állam tekintélyének, autoritásának s a hivatásrendeknek kell lépniök. A szövetségi gyűlést már hivatásrendi testületi képviselettel egészítik ki.13 A hivatásrendi-tekintélyállam kiépítésének folyamatát a világgazdasági válság jelentkezése Ausztriában először — átmenetileg — feltartóztatja. Igaz, hogy a kormányzat 1929 második felében, ellentétben a Seipel-kormány korábbi elképzeléseivel, távolról sem óhajtott behódolni a Heimwehr-vezetők és mozgalom követeléseinek; Johannes Schober, az „erőskezű" kancellár (Bécs volt rendőrfőnöke) — nem utolsósorban éppen a Bodencreditanstalt szeptemberi összeomlásának hatására, belátván, hogy a gazdasági élet növekvő nehézségeinek közepette a belpolitikai zavarok kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak — nem a Heimwehr tervezte ,.Marsch auf Wien" módszerét óhajtotta alkalmazni, hanem puccskísérletek és fegyveres összeütközések nélkül, „parlamenti úton", az alkotmány reformjaival akarta a baloldal befolyását megtömi.14 Nincsen terünk és időnk arra, hogy Ausztria 1930—31 évi belpolitikai történetét részletesebben elemezzük, ezért csak vázlatszerűen foglaljuk össze: az egymást váltó kormányok hol erősebben, hol gyengébben tudnak a Heimwehr-követelések elől kitérni, de a nehezedő gazdasági helyzet, a gazdasági és külpolitikai lavírozás tendenciája egyértelmű: az osztrák belpolitika fokozatosan csúszik jobbfelé, a szociáldemokrata párt — a számára különben nagyon sikeres 1930 végi választások ellenére is — mind nehezebben tudja állásait tartani. Döntő mozzanatnak látszik a bécsi Creditanstalt 1931 május eleji összeomlása, amely, véleményünk szerint, az osztrák demokrácia válság-folyamatában valóságos periódushatár: lezárja a 20-as éveket, és kiindulópontja a politikai válság elmélyülésének, a köztársaság története utolsó szakaszának. De itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen a magyarországi viszonyokkal való összevetés lehetősége ismét kézenfekvő. 1931 ugyanis a gazdasági válság magyarországi hatásának is mélypontja. Július 13-án beállott a pénzügyi csőd, és ez maga után hozta a több mint egy évtizede hatalmon levő Bethlen-kormány bukását. (1931. augusztus 18.) A kormány lemondása — mint a magyar történeti irodalom ezt már tisztázta - nem csupán egyszerűen egy miniszterelnök és kabinetjének szokásos cseréje új garnitúrával. Bethlen István távoztával egy egész kormányzati rendszer válsága tetőződött be, és az ellenforradalmi rendszernek egy egész korszaka zárult le.1 s 12 Walter Goldinger: Geschichte der Republik Österreich Wien, 1962. 311 Seiten, 124. 13

E. Hellbling i. m. 456—457. , 14

Kerekes Lajos: Az első osztrák köztársaság alkonya. Mussolini, Gombos es az osztrák Heimwehr. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 179. 50-85. _ · j * ο 15

Márkus László: A Károlyi Gyula kormány bel- és külpolitikája, Akadémiai Kiadó, Bp. 1968. 320 p., 102.