Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149

AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER 1920-1934 1151 Az első világháború után kialakult új osztrák belpolitikai-kormányzati rendszer születésének, működése első szakaszának e vázlatos áttekintése után vessünk egy még rövidebb pillantást Magyarországra! Az alapvető különbség azonnal szembeötlő: itt a háborús vereség, a Monarchia felbomlása nem csupán egy polgári demokratikus forradalom győzelméhez, a polgári demokratikus köztársaság megszületéséhez vezetett, hanem a magyar társadalmi fejlődés sajátosságainak és a politikai helyzet alakulásának következtében a polgári demokratikus forradalom 1919 tavaszán továbbfejlődött, s lezajlott a szocialista proletárforradalom is, létrejött a Tanácsköztársaság, amelyik rövid fennállta után, hősies küzdelmek közepette, a nemzetközi és a belső reakció túlereje következtében, 1919 augusztus első napjaiban már kénytelen volt helyét átadni a kibontakozó ellenforradalom erőinek. Míg 1918 ősze, 1919 és 1920 első fele — mint láttuk — Ausztriában a két világháború közötti korszak politikai berendezkedésének megszületése és alapjainak kiformálódása volt, addig Magyarországon ez időszakban tulajdonképpen még csak a társadalmi berendezkedés jellegének kérdése dőlt el. A tőkés és a szocialista gazdasági-társadalmi rendszer első nagy küzdelmének, ill. a kapitalizmus restaurációjának az időszaka ez, és csak lassú-kínos folyamatokban bontakoztak annak körvonalai, milyen politikaikormányzati rendszer és módszerek meghonosításával lesz képes alapvető gazdasági és társadalmi hatalmának megszilárdítására a finánctőke és a nagybirtok, a tradicionális uralkodó osztály. Az időszak szinte egyetlen igazi hatalmi faktora: Horthy Miklós fővezér, majd kormányzó a Nemzeti Hadsereg1

, ill. az államhatalom élén; uralmi formája a tényleges katonai diktatúra. Jobboldali különítményes terror, bosszúállás a forradalmakért, a baloldal üldözése jellemzi ezt a két évet, valamint a „törvényes" hatalmi és politikai rendszer kiépítésére vonatkozó első kísérletek - főként gróf Teleki Pál miniszterelnök révén. Minden elméleti megközelítésnél plasztikusabbnak tűnik Ausztria és Magyarország e két évének összevetése a következő tények leszögezésével : amíg az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak 1919—1920-ban a parlamentáris demokrácián belül, mint a fiatal osztrák köztársaság egyik politikai vezető erejének (a politikai-kormányzati hatalom birtokában) azért kell késhegyig menő küzdelmet folytatnia, hogy a köztársaság elnökének ne legyen külön hatalma, hogy ne közvetlenül a lakosság válassza, mert ez bonapartista államcsíny, és ezzel katonai diktatúra veszélyének a lehetőségét rejthetné magában — és ezt el is éri; az alkotmány a szociáldemokrata elképzeléseknek lényegében megfelelően rendezi az elnöki kompetenciát, és szabályozza az elnökválasztást —, addig Magyarországon az MSZDP-nek 1919-1920-ban egy központi polgári kormányhatalom nélküli országban, először részben román katonai diktatúra, majd Horthy Miklós fővezér katonai diktatúrája, különítményesek véres terrorcselekményei, szélsőjobboldali politikai támadások közepette kell megküzdenie egyszerű létéért és fennmaradásáért, azért, hogy legális keretek között egyáltalán működhessen. A két világháború közötti magyar politikai berendezkedés eleve ellenforradalmi célzattal jött létre, amely nem csupán a szocialista forradalom ellen lépett fel, hanem a forradalmak, tehát az októberi polgári demokratikus forradalom vívmányai, szervezetei, intézményei és eszméi ellen is. Antidemokratikus, antiliberális és antirepublikánus volt — antiszocializmusáról, antikommunizmusáról nem is beszélve -, jobboldali konzervatív