Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1144 KEREKES LAJOS funcionáriusok között viszonylag magas számban lehetett osztrákokat találni, akik éppen olyan vakon teljesítették Hitler parancsait, mint a birodalmi funkcionáriusok. (Eichmann, Kaltenbrunner, Seyss-Inquart, Wächter, Baidur von Schirach, Skorzeny stb). Ausztria a harmadik birodalom részeként gazdaságilag és katonailag is mindvégig kiszolgálta a közös háborús erőfeszítéseket. A volt NSDAP tagok és kompromittált állami és egyéb funkcionáriusok számára természetesen kapóra jött a Szövetségesek által meghirdetett felfogás, hogy Ausztria a náci Németország első áldozata lett, ezért konzekvensen keresztül kell vinni Ausztria teljes szakítását a volt birodalommal. Ezt a lehetőséget sok náci középkáder kihasználta arra, hogy önmagát is áldozatként feltüntetve, kibújjon a felelősségrevonás alól. Sőt gyakran éppen közülük kerültek ki azok, akik most egy „fordított előjelű fajelmélet" szellemében az egész német népet azonosították a fasizmussal, egyetlen nagy máglyatűzre ítélve mindazt, ami német. Erről a jelenségről szólva Fritz Fellner azt mondja, hogy az osztrák nemzettudat konzervatív hirdetői a korábbi „ellenségképet" úgy változtatták meg, hogy a zsidók helyett most a németeket állították oda az általános gyűlölet és megvetés tárgyául.84 De ettől a szubjektív tényezőtől eltekintve is, a legyőzött és megszállt Németország jövője az 1945 utáni években teljesen bizonytalannak látszott. A katonai megszállási övezetek határai viszonylag rövid idő múltán a két szemben álló világhatalmi blokk választóvonalaivá merevedtek, amelyek mögött kialakultak a két Németország egyre tartósabbnak mutatkozó körvonalai. Nyugatnémetországot 1949-ben Német Szövetségi Köztársaság néven önálló országgá változtatták, amire ellenlépésként Németország szovjet megszállta övezetében kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot. A két Németország léte történelmi realitássá változott, és konszolidálódásuk, valamint ellentétes társadalmi és katonai szövetségekbe történő integrálódásuk előrehaladásával egyenes arányban csökkent a német egységet helyreállító békeszerződés megkötésének lehetősége. Ilyen feltételek között az osztrák nép azon része is, amelyik korábban „össznémet" állásponton állt és magát a német kultúrkörhöz tartozónak tekintette, fokozatosan rádöbbent a nagynémet illúziók értelmetlenségére. Attól a hatalmi és morális mélyponttól eltekintve, amibe 1945-ben Németország került, s ami össze sem hasonlítható 1918-as helyzetével, a megszállt és jelentős részben lerombolt Németország 1945-ben gazdaságilag sem nyújthatott volna segítséget Ausztria talpraállításához. Ennek következtében 1945 után még elvi lehetőségként sem merült fel a gazdasági Anschluss gondolata, mint 1918—1919-ben. A német békeszerződés lehetőségéről tárgyaló korábbi szövetségesek az osztrák kérdést éveken keresztül a német probléma részeként kezelték, ami a háborús jóvátételek és az ausztriai német államvagyon komplex problémája miatt érthető is volt. Ámde amilyen mértékben csökkentek a német kérdés szerződéses rendezésének kilátásai, éppúgy erősödött az osztrák népben az a kívánság, hogy Ausztria sorsproblémáinak eldöntését a nagyhatalmak függetlenítsék Németországétól. Mindinkább világossá vált, hogy a négyhatalmi megszállás megszüntetését, ezáltal az ország egységének helyreállítását kizárólag akkor lehet elérni, ha a győztesek — meghirdetett elveiknek megfelelően — Ausztriát önálló és független államként kezelik. Az ország hiányzó egységének nyomasztó gondját a negyvenes évek végétől kezdve olyan veszély is növelte, hogy Ausztria nyugati • *F. Fellner: Das Problem. . . i. m. 10.
