Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1140 KEREKES LAJOS közi megoldás szükségességét bizonyítja. Ezért egy olyan szabad, autonóm demokratikusszocialista Ausztriára törekszünk, amelyik része lenne az európai népek antifasiszta forradalmából kinövő, széles körű demokratikus föderációnak." Az „össznémet forradalom" perspektíváját szem előtt tartó baloldali irányzatok álláspontjának megértéséhez figyelembe kell venni az osztrák konzervatív-monarchista köröknek a független osztrák nemzet jelszava alatt meghirdetett céljait. Ennek a csoportnak a legmarkánsabb képviselője maga Habsburg Ottó volt, aki Franciaország kapitulációja után Portugálián keresztül az Északamerikai Egyesült Államokba utazott, hogy ott népszerűsítse a háború utáni rendezés általa kívánatosnak tartott megoldásait. A jó fellépésű és megnyerő külsejű fiatalember, aki ráadásul nem valamiféle leszerepelt európai arisztokrata volt, akiből tucatjával forgolódtak a jobb társaságokban, hanem egy évszázados dinasztia leszármazottja, természetesen nagy feltűnést keltett az amerikai pénzarisztokrácia köreiben, és keresett témát nyújtott a legtekintélyesebb amerikai lapok szenzációrovatai számára. Érthető, hogy a „főherceg" gondolatai és javaslatai széles körű publicitásra találtak lapokban és meghallgatásra az USA politikai intézményeinek vezetői részéről.7 3 Aktivitását Guido Zernatto, a Hazafias Arcvonal korábbi főtitkára (egy, az osztrák nemzet problémáit tárgyaló érdekes könyv szerzője), Richard Schüler, a volt külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Walter von Schuschnigg, Felix Habsburg és sokan mások támogatták. Elgondolásai lényegüket tekintve csak annyiban módosították az osztrák monarchista körök 1918-1919-ben hirdetett közép- és délkeleteurópai terveit, hogy most már alkotmányos monarchiát képzelt el. Két megoldási alternatívát lanszírozott: az egyik Ausztria, Bajorország és Pfalz részvételével megteremtendő „katolikus délnémet állam" terve volt, amelyhez hasonlót 1919 után Franciaország a porosz Északnémetország elleni „Pufferstaat" funkciója reményében támogatott, a másik elgondolás a Duna-völgyre tekintett, ezért Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország államszövetségének létrehozásával kívánta volna a három ország jövőjét elrendezni. Mind a két kombináció - természetesen a Habsburg-ház vezetése alatt - egyidejűleg irányult volna Németország és a Szovjetunió ellen. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, ezek a porlepte tervek nem voltak idegenek a nemzetközi kérdésekben egyébként oly éles ítélőképességű Churchill angol miniszterelnöktől sem. Sőt 1942-1943 fordulóján még az amerikai vezetés is hasonló gondolatokkal foglalkozott. Sumner Welles amerikai külügyminiszterhelyettes a londoni lengyel emigráns kormány miniszterelnökének, Sikorski tábornoknak 1942 decemberében azt fejtegette, hogy Kelet-Európát a háború után két nagyobb konföderációba kellene szervezni, amelyik északon Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, Ausztriát és Romániát tömörítené, míg délen Jugoszláviát, Görögországot, Albániát és Bulgáriát foglalná egységbe.74 1943-tól kezdve a szociáldemokrácia álláspontja fokozatosan megváltozott, amiben szerepet játszott az a felismerés, hogy „össznémet-forradalomra" aligha számíthatnak, ezenkívül az 1943. november 1-én nyilvánosságra hozott „moszkvai deklaráció" amelyben a Szovjetunió, az USA és Anglia képviselői kijelentették, hogy Ausztria a német biro-13Hellmut Andics: Die Insel der Seligen. Österreich von der Moskauer Deklaration bis zur Gegenwart. Wien-München. 1968. 12-14. ,4 Uo. 15.
