Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1141 dalom erőszakos katonai behatolása következtében veszítette el nemzeti függetlenségét, ezért a Szövetséges Hatalmak az 1938 márciusában végrehajtott Anschlusst és az abból származó összes változást érvénytelennek tekintik, és kijelentik, hogy a szabad és független Ausztria helyreállítására törekszenek.7 5 Julius Deutsch — aki az USA-ban élt emigrációban - egyike volt azoknak a szociáldemokrata politikusoknak, akik a függetlenség és semlegesség gondolatát az „Austrian Labor News" hasábjain, mint lehetséges alternatívát a legkorábban felvetették. A szintén USA-emigrációban élő Hugo Breitner „Ausztria és Svájc" című 1944 elején megjelent tanulmánya fontos hozzájárulás volt a függetlenség és önállóság kérdésében kibontakozó egység megszilárdításához. Hasonló nézeteket vallottak a Svédországban élő Bruno Kreisky és a szakszervezeti funkcionárius Franz Novy is, akik az „Österriska Informationer" című emigráns lapban hirdették a független osztrák köztársaság helyreállításának eszméjét.76 Eközben Ausztriában is tért hódított a csalódottság a végrehajtott Anschluss következményei felett. A náci terror egyre elviselhetetlenebb formái és méretei, az ország gazdasági erőforrásainak német kisajátítása, az ország népének totális mozgósítása a világhódító hitleri tervek érdekében, a vallási türelmetlenség Ausztria katolikus lakosságával szemben, mindezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdeti lelkesedést az egyre nyíltabban kifejezett elégedetlenség váltotta fel. A társadalmi méretekben kialakuló németellenességnek maguk a megszállók szolgáltattak alapot azzal, hogy Ausztriát alárendelt tartományként, a birodalmi németek zsákmányterületeként kezelték. Képtelenek voltak megérteni az osztrák mentalitást, és úgy léptek fel Ausztriában, mint akik valamiféle magasabb küldetés alapján egyedül hivatottak és alkalmasak arra, hogy ezt a „velejéig korrupt", „szervezőképtelen", az operett-álomvilágban élő komolytalan népet fegyelemre és rendre szoktassák. Idegenül álltak az osztrák szellemi-művészeti teljesítmények előtt, melynek okairól Heinrich Mann — a Londonban megjelenő „Zeitspiegelben" — azt írta, hogy a nemzetiszocializmus nem más, mint a provincializmus lázadása az ipari és intellektuális központok ellen, és ebben az összefüggésben a demokratikus északnémetek szószólójaként Bécs megszállását gyalázatnak" nevezte, mert — írta — a náci agresszió megsemmisítette azt a Bécset, amelyik szellemi-művészeti értékeivel messze kimagaslott az osztrák és német városok szürke egyhangúságából. „Minden német — írta —, aki ezt a nevet megérdemli, csak pirulni tud a szégyentől, ha Ausztria megszállására gondol."77 A kulturális életben különösen hamar jelentkeztek a csalódás és kiábrándulás jelei. A Volkstheater fennállásának 50. évfordulója alkalmából 1939. február 15-én felújították Grillparzer „Ottokár király boldogsága és halála" című történelmi drámáját, amelynek bemutatóján a közönség vastapssal fogadta a darab azon részeit, ahol Ottokár a németeket és osztrákokat elválasztó mély ellentétekről beszél. Más példákat is említhetünk. A művészetek hozzáértő mecénásának szerepében tetszelgő Baldur von Schirach egy alkalommal a bécsi művészek egy csoportjának adott vacsorán pohárköszöntőjében annak 75Gerald Stourzh: Geschichte des Staatsvertrages 1945-1955. Österreichs Weg zur Neutralität. Graz-Wien-Köln. 1975.214. 7 6Felix Kreissler: La Prise de Conscience de la Nation Autrichienne. Paris. 1980. Tom I. 338. 7 7Heinrich Mann: Huldigung an die österreichische Seele. Zeitspiegel. London, 1942. március 7.
