Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1125 1918. december 16-án Seipel Engelbert Krebsnek, a freiburgi egyetem teológiai professzorának írott levelében azt fejtegette, hogy „a régi Ausztria még nem halott. Bizonyosan el fog jönni a dunai konföderáció, és meg fogja azt újítani. Felvetó'dik a kérdés, hogy mi német-osztrákok a dunai konföderációt engedük-e át a szlávoknak, a magyaroknak és románoknak, vagy magunk is működjünk abban közre. Ugy vélem, hogy gazdasági kényszerűségek és az egész német nép érdekei a második megoldást tanácsolják." Levelében világosan megfogalmazta Anschluss-ellenes álláspontjának konzervatív-reakciós indítékait is: „Csak akkor csatlakozunk Németországhoz, ha az valóban szabad országgá válik. Semmi keresnivalónk nincs a mai Németországban, ahol a Katonatanácsok terrorja érvényesül, és ahol a szocialista diktatúra formájában egy Kurt Eisner kormányozhat".2 3 Történetileg bizarr helyzetét tükrözött az a tény, hogy az 1918 végén hatalomra került osztrák pártok közül egyik sem állt a német nyelvterületre csökkent Ausztria nemzeti önállóságának és függetlenségének bázisán. Magyarországgá összehasonlítva Ausztria diametrálisan eltérő fejlődési pályára került. Míg Magyarország ugyanis a nemzetiségi területeinek elveszítése és az ország egységes nemzeti jellegének pregnáns érvényesülése után a militáns nacionalizmus szellemi hatása alá került, Ausztria népe úgy érezte, hogy a nemzetiségi területek elszakadása után történelmi küldetése végórájához érkezett el, ezért rezignáltán lemondott az önálló állami léte további fenntartásáról. Látszólag mind a két ország egységes nemzeti állammá vált, a felbomlás után azonban élesen kiütközött a birodalom osztrák felének a magyarétól lényegesen eltérő sajátossága, hogy a német lakosságú tartományok (Landok) között nem alakult ki valódi nemzeti egység. A „nemzeti összatartozás" érzése ott szinte kizárólag a tartományok dimenzióiban jutott kifejezésre, tehát tiroliak, stájerek, vorarlbergiek és karintiaiak között, akik a Bécsben uralkodó császár személyében korántsem valamiféle „német-eszménykép" megtestesülését, hanem a soknemzetiségű birodalom nemzeteken felül álló összetartó tényezőjét látták. A tiroliak — önálló alkotmányuk védősáncai mögül - meglehetősen közömbösen viseltettek a távoli császárváros problémáival szemben, aminthogy Alsó- és Felső-Ausztriától eltekintve a többi tartományok is bezárkóztak tartományi önállóságuk falai közé, ahová alig tudott betömi a soknemzetiségű birodalom szellemi együttműködése eredményeként kibontakozó „osztrák kultúra".2 4 A német nyelvű tartományok többsége megrekedt a „Heimatkunst" és a tartományi folklór keretei között, ami szellemileg éppen olyan magas válaszfalnak bizonyult, mint geográfiai értelemben az Alpok elválasztó hegyláncai voltak. Egy nemzet belső összetartozásának érzését különösen válságos vagy veszélyhelyzetek teszik ki igazán megbízható erőpróbának. Ilyenkor kiderül, hogy az ország egyes részeit érintő fenyegetés kiváltja-e az ország más részeinek, illetve összességének szolidáris fellépését. Az osztrák köztársaság államhatárainak végleges kialakulásáig némelyik osztrák Land súlyos megpróbáltatásokat élt át, s ezek szinte kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy a Landok között a nemzeti összetartozás érzésének elemi megnyilvánulásait sem sikerült "Uo. 165-168. 14 Das grössere Österreich. Geistiges und soziales Leben von 1880 bis zur Gegenwart. Hrsg. von Kristian Sotriffer. Wien, 1982. A kötetben: Ernst Krenek: Von der Aufgabe, ein Österreicher zu sein. 11-15.
