Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1063 „polgárnak úgy, mint a katonának egész hivatása és kötelessége küzdés és harc; diadal vagy megvetés, ha kötelességét igazán teljesíti is, csak sorstól függ".1 0 Igen, ez a nekiszegülés a sorsnak: a rendkívül mostoha objektív feltételektől meghatározott, olykor kiszámíthatatlan tényezőkkel való küzdelem kölcsönöz sajátos dinamikát az erdélyi reformtörekvéseknek is. Igazi harcról van szó, és nem „a történeti szükségszerűséghez" igazodó önérdekérvényesítő helyezkedésről. Az alábbiakban először azt próbáljuk bemutatni, ahogy a polgárosodó Európa „kihívásában", a nemesi alkotmányosság hagyományának és a felvilágosodás eszmei örökségének ötvöződésével is megszületett és sokat ígérően kibontakozhatott az ideológiájában a liberalizmussal oly erősen átszőtt erdélyi magyar reformmozgalom, természetesen az egész magyar liberális nemzeti mozgalom részeként és sajátos ágaként. 1. Az erdélyi magyar reformellenzék kialakulása: vezetői és társadalmi bázisa A „két testvérhaza" magyar nemzeti reformtörekvései célkitűzésekben összeforrtak, de a változás igényének módozataiban és a célok valóra váltásának ritmusában eltértek egymástól. Ezt az egységet és különbözőséget talán Wesselényi Miklósnak a Királyhágón innen és túli tevékenysége, célkitűzéseinek eltérése érzékelteti a legtisztább formában. Tudjuk, a modern magyar nemzeti mozgalom politikai törekvéseinek nagy szervező egyénisége a Balítéletekről című művében — mely az elkészülte után a cenzúra miatt csak két évvel, 1833-ban jelenhetett meg külföldön — kortársait meghaladó radikalizmussal, túllépett az önkéntes örökváltság követelésén, amelyet a szűkebb értelemben vett Magyarországon már több megye magáévá tett, és felvetette, hogy országos érvénnyel szabályozni kellene az örökváltság módozatait, azt, hogy a jobbágy milyen feltételek mellett válthatja meg szolgáltatásait, polgári tulajdonként kapva meg úrbéres birtokát. S miközben Wesselényi a Királyhágón innen döntő szerepet játszott a polgári nemzetteremtés stratégiájának : a jobbágy és a földbirtokos nemes hosszú távon egymást ugyan több vonatkozásban is keresztező, de az adott helyzetben átmenetileg messzemenően közös érdekeinek összehangolását célzó érdekegyesítő politika kidolgozásában és érvényesítésében, a Királyhágón túl a Diploma Leopoldinumba foglalt rendi alkotmányosságot, a rendi szabadságjogokat biztosítani akaró programot látott csak reálisnak, a jobbágyparasztság helyzetén pedig csak az állami terhek csökkentésével akart egyelőre javítani. S míg Pozsonyban az 1832—36-os diéta kezdetén igazi vezéregyéniségként irányította az eseményeket a jobbágyfelszabadítás tudatos előkészítése érdekében vívott harcában, Erdélyben az ún. sérelmi ellenzéki politika irányítói közé és élére állt,11 akikről egyik harcostársa Kemény Dénes, a jogok és törvények felülmúlhatatlan ismerője 1834-ben úgy nyilatkozott, hogy „nagyon helytelenül neveznek liberálisoknak: nem ott állunk még mi, hogy liberálisok lehessünk; azt kell nekünk akarnunk, s ez vallomásom, hogy a fennálló törvény teljesül-I "Wesselényi Miklós levele Csapody Pálnak. 1845.jan. 16. OL Filmtár 7590. II Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 59-294. 10*
