Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1064 MISKOLCZY AMBRUS jön, ezt pedig (mi nem egyéb, mint a réginek fenntartása) nemcsak liberalizmusnak nem híják sehol, de még oppositionak sem, hanem csak juste milieu-nek". 12 Mindez több kérdést vet fel. Mivel s hogyan magyarázható az erdélyi liberális ellenzék politikai stratégiája, és vajon joggal szólhatunk-e egyáltalán liberális jellegű mozgalomról, és milyen értelemben beszélhetünk arról, hogy az erdélyi liberális nemesség mozgalma alatta maradt „az idő mértékének"? 13 Induljunk ki abból, hogyha „minden kultúrfejlődésnek [...] olyan az »osztálytársadalma«, amilyen volt a rendisége",1 4 akkor a polgári társadalomért vívott harc formáit is messzemenően meghatározták a társadalmi és politikai szerveződés kialakult formái. A gyengébb, kiforratlanabb rendiség (ill. nemesi demokrácia) és az archaikusabb viszonyok gyengébb bázist biztosítottak a polgári átalakulásnak Erdélyben, mint Magyarországon. „Hazánknak alig van középnemessége," mely a polgári reformok érdekében „mindenütt mozgást, életet, haladást teremthetne".15 Sőt e nemesi réteghez tartozók jelentős részükben „vagyontalan s nagyobb részint eladósodott helyzetek miatt csak úgy szerezhetnek maguknak jelentékes állást, ha maguk is a bürokraták sorába állnak",16 a magyarországinál jóval alacsonyabb fizetésért,1 7 melyet még csak nem is a megyei házipénztárból kapott, hanem a központi tartományi pénztárból, hiszen az erdélyi megyék a magyarországiaktól eltérően nem is vethettek ki saját igényeik fedezésére háziadót. A tisztségválasztásnak is szűkebbre volt szabva a lehetősége. A törvényes valláson ként 3X3 választott jelöltet kellett felküldeni, akik közül az uralkodó minden megkötés nélkül jelölte ki a tisztségviselőt.1 8 A vármegye: a politikai élet iskolája, így még inkább ki volt szolgáltatva a központi hatalomnak. Erős és öntudatos „középnemesség" hiányában a kezdeményezés feladata az arisztokráciára hárult. S bár ez a magyarországinál jóval szegényebb volt, a történelmi helyzet és pillanat a szükségből valósággal erényt csinált. Mert „mi spetialiter Erdélyt illeti, az aristocratia ereje éppen anyagi hatalmassága hiányában fekszik. Erdély főnemessége törvényileg a közép és alsó nemességtől soha sem szakasztotta el magát, családi életében a fő és középnemesség mindig át volt hidalva a házasságok által, s szinte ma is elmondhatni, mit gr. Apor István mondott hajdan:nem is nemesember, kinek nagy úr és kéknadrágos atyafia nincs. Éppen ezen családi, társadalmi s politicai kapcsolat az, mely az erdélyi aristocratiát az alsóbb és középnemességbeli érintkezése által oly szilárd politicai állásra emeli, mint a magyarországit nagyobb földbirtoka".1 9 Nem valamiféle sznob szervilizmus, hanem évtizedek tapasztalata mondatta 15 Az 1834/5-i kolozsvári diéta 1834 dec. 18-i ülésén hangsúlyozta ezt Kemény. Erdély nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hirdetett országgyűlésének jegyzőkönyve. Kol. 1834. 210. 1 3 Antal Árpád: A magyar irodalom kezdetei a reformkorban és 1848-49-ben. Buc. 1979. 180. 14 Hajnal István: Az osztálytársadalom. Magyar Művelődéstörténet, szerk. Domanovszky Sándor. Bp. é.n. V. k. 165. 1 * Kemény Zsigmond Érintések. Erdélyi Híradó (továbbiakban: EH), 1845. 10. sz. 16 Id. Bethlen János levele Wesselényi Miklósnak. 1847, máj. 2. OL Filmtár, 8367. 17 Miskolczy Ambrus: Adatok az erdélyi reformkori hivatalnokértelmiség életformájához. Agrártörténeti Szemle 1977. 3-4. sz. 412-418. 1 ' Kossuthhoz intézett polémikus írásában is ezt emeli ki Pálffy János: Visszhang. 1842. máj. 6. 36. sz. 1 ' Szerkesztőségi megjegyzés a szász sajtóból átvett cikkhez. A nemesség és a magyar kérdés. Korunk 1863. 2. sz.
