Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Scheiberné Bernát Livia: A magyarországi zsidóság személy- és családnevei II József névadó rendeletéig (Ism.: Haraszti György) 678
TÖRTÉNETI IRODALOM 683 Például az Izsák (Jicchaq) név néhány, oklevéltárban megőrzött változata: Eisack, Eysach, Eysack, Eysakk, Eysagk, Eysakn, Eysakken, Isak, Isack, Isach, Isacc, Isaac, Ysacc stb. 15. A 16. századi oklevelekben olvasható magyar névalakok nem egy önkéntes és tudatos (nyelvi) asszimiláció első jeleiként foghatók fel; ezek az oklevélíró magyarosító törekvéseinek dokumentumai. Ugyancsak nem nyelvi asszimilációra utal, az írnoki „névfordító” önkényével magyarázható, hogy egy a 18. század első felében Rohoncon Wolf nevet viselő testvérpár Muraszombaton Farkas néven jelenik meg. Egy másik — a szerző figyelmét ezúttal elkerülő - példa: a tanulmány 102-103. oldalán említett Samuel Poson (1728-ból) és Samuel Pressburg (1735-ből) azonos személy. Sámuel Poson alias Pressburg(er) az 1735-ös kismartoni összeírásban ugyancsak szereplő, Bécsben működő Lew (Lob) Schlesingerrrel együtt 1728-ban tanúként szerepel a bécsi Brill Izsák contra Landor Péter perben. (Oklevéltár VI/1961, 974. szám, 478. old.). (Ez az apró egybeesés is pars pro toto mutatja, hogy az adatok jobb felhasználhatóságának érdekében milyen nagy szükség lenne az eddig megjelent oklevéltári kötetek mutatóinak, konkordanciáinak mihamarabbi elkészítésére!) A kismartoni „Pozsonyi” Sámuelnek (Oklevéltár III/1937, 441. szám, 724. old.) egyébként-.habet fornicem stabilem cum Tela et Ligulis quaestum exercet’ - boltja van, fonallal, pányvával kereskedik. ♦ A dolgozat természetesen nem hibamentes, kisebb-nagyobb fogyatékosságai zömében épp többször is hangsúlyozott újszerűségéből, megjelentetési körülményeiből adódnak. A megírás (1964/65) és a publikálás között eltelt 17 év (a horatiusi Ars poetica-ban „előírt” idő közel kétszerese!) - tudományos munkáról lévén szó - nem vált a mű előnyére. Mint a mű célkitűzéseiben (9—10. old.) is olvasható, Scheiberné Bernáth Lívia csak az Oklevéltár első hét kötetének adatai alapján dolgozott, különös tekintettel a VII. kötetre (1963), amelyben 157 zsidóösszeírás található az 1725-1748-as évekből. Az Oklevéltárnak 1963-tól napjainkig Scheiber Sándor fáradhatatlan munkássága eredményeképp további 11 kötete jelent meg; az új kötetek bőséges zsidó névanyagot hoznak. Ezért a dolgozat által adott kvalitatív kép adataiban hiányos, kiegészítésre szorul. Az adatokkal kapcsolatosan az a tény is óvatosságra int, hogy a tanulmány elsődlegesen (a csak részlegesen feldolgozott) oklevéltári névanyagra támaszkodik; a szerző sem Kohn Sámuel (A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig I, Bp., 1894) sem Büchler Sándor (A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig, Bp., 1901) adatgazdag monográfiáit nem hasznosítja, gyakorlatilag felhasználatlanul marad Scheiber Sándor nagy műve, a 100-nál több héber feliratú sírkő leírását tartalmazó corpus (Magyarországi zsidó feliratok, Bp., 1960 és pótlásai) is, bár ez utóbbiról említés tétetik. A táblázati adatoknál zavaró az egyes nevek, változatok ingadozó, hol külön, hol együvé csoportosítása, így például az egyes nevek táblázatában (45-54. old.) Cöpl, Coppl (46. old.), Köppl, Köphl, Kappl (49. old.) külön tételként kerülnek felsorolásra, míg Merchel, Marckley, Mörck, Merchlin (50. old.) egy helyen szerepelnek. A névalakok sok variánsa miatt a 44. oldalon feltüntetett előfordulási számok gyakran bizonytalanok, például a Salamon név a táblázatban nem 79-szer, hanem csak 47-szer (52. old.), illetve a Szelimun változatokat is odaszámítva (53. old.) 53-szor szerepel. A statisztikai adatok egyébként is csak tájékoztató jellegűek, érvényességüket erősen behatárolja a mintavétel korlátozottan reprezentatív jellege, illetve a minta kis mérete. Nagyobb anyagon elvégzett vizsgálat bizonyára módosítaná a tanulmány néhány számszerű következtetését. így kérdéses az az állítás, hogy a hazai zsidó családnevek mintegy 80%-a (passim) fejlődött-e eredetileg az apai nevekből. Egy, véletlenszerűen kiragadott, Tolna megye simontornyai járásában élő zsidók névrendelet előtti és utáni neveit tartalmazó 1787-es összeírásból (Oklevéltár XVIII/1980, 743. szám, 402—410. old.) kiolvasható, hogy 90 férfiből 85-nek van két részből álló neve, ebből csak 2 nem apai név, míg 87 nő közül 46 csak egy névvel szerepel, náluk a nem patronimikon típusú családnevek száma ugyancsak kettő, férjükével — a névadás előtt - nem egyező! A névadás során az ellentétes tendenciák jelentkezése figyelhető meg; Marton Israel új neve Joseph Bárány (feleségéé Catharina Baranin), Elias Joseph-é Joseph Kiss, ugyanakkor Joseph Ferentz (sic!)-ből Joseph Herzog lesz.
