Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Pach Zsigmond Pál: Magyar Marx-évfordulók 1189
1190 PACH ZSIGMOND PÁL magában a nemzetköziséget", s ugyanakkor „gondolatai minden ország proletárjai számára külön-külön, elkerülhetetlen és egyéni élménnyé váltak".7 S e korai magyar Marx-évfordulók egyik mélyen töprengő tanulmánya már feltette azt a kérdést is, amellyel a későbbi fordulóknak is szembe kell majd nézniük, újból és újból, mindmáig: hogyan válnak, hogyan válhatnak Marx gondolatai a magyar munkásosztálynak sajátos és egyéni élményévé, a magyar társadalmi-politikai gondolkodás szerves lételemévé, természetes mozgásformájává. A választ pedig - 1908-ban! — Czóbel Ernő és Pogány József - így fogalmazta meg: ,,A marxizmus ... nemzetközi érvényessége nem abban van, hogy kész receptjei vannak minden ország számára, hogy egyazon kaptafára akarja ráhúzni minden ország munkásmozgalmát, hanem éppen abban, hogy figyelembe veszi minden ország sajátosságait.... És éppen ezért egységes. Nem formulák, nem receptek, nem tervek, de módszer, de alapelvek. A marxizmus nyíltan vallja magáról, hogy nem az örök igazságok szakácskönyve, de fegyver a harcos proletariátus kezében ... Hogy a magyar proletariátus milyen módon fogadja magába a marxizmust, ezt az a környezet, az a nevelés szabja meg, amiben ez a mai Magyarország, ennek a politikai és gazdasági élete részesíti."8 A következő viharos-véres évtizedben a magyar munkásosztály tömegei, a magyar értelmiség széles rétegei váltak befogadóivá a marxizmus eszméinek. Már győzött a szovjet forradalom, de még tombolt a világháború, amikor Marx születésének századik évfordulóját ünnepelték meg világszerte. A magyar Marx-centenáriumot 1918 tavaszán irodalmi folyóiratunk, a Nyugat így kommentálta: „A polgári olvasónak talán furcsán hangzik, de nyugodtan leírjuk, Marx ma egyike a legszívesebben olvasott auktoroknak Magyarországon is."9 S magyar marxisták fontos megnyilatkozásai kapcsolódtak az évfordulóhoz. Kun Béla a moszkvai Pravdában már a marxista tanítás jegyében diadalmaskodó orosz forradalomról cikkezett, kemény határozottsággal.10 A nagybeteg Szabó Ervin a marxi elmélet és a szociáldemokrata pártgyakorlat ellentmondását, a szociáldemokrácia válságát elemezte a Huszadik Század hasábjain, s nehéz kételyekkel vívódva, Marx „heroikus életének példájához" fordult — amelynek hatása, írta, „azt hisszük,... ezután fog csak igazában érvényesülhetni".11 Buchinger Manó és Landler Jenő a szakszervezeti sajtóban, Alpári Gyula és Diner-Dénes József polgári radikális napilapokban köszöntötte a centenáriumot.12 Kunfi Zsigmond, a Szociáldemokrata Párt központi ünnepségének elő-7Szocializmus, 1907-08,10, 297. 'Czóbel Ernő és Pogány József, Marx és a magyar proletariátus, Szocializmus, 1907-08, 10, 314-318; újra kiadva: Párttörténeti Közlemények, 1958, 2, 126-130. - Vö. Cz.-R, Marx halálának huszonötödik évfordulóján, A Munka Szemléje (szerk. Diner-Dénes József), 1908, 8. 9Révész Mihály, Marx-irodalom, Nyugat, 1918, I, 12, 1048; vö. Boross László, Marx, Nyugat, 1918, II, 19, 508. - Az évforduló idején magyar fordításban olvasható Marx és Engels művekről: Népszava, 1918. május 5,4-5; Szocializmus, 1918, 6, hátsó borítólap. 10 Kun Béla, A penzai emlékmű, Pravda, 1918. április 28. In: Kun Béla, Válogatott írások és beszédek, I, Bp., 1966, 75-76; Marx és a kispolgárság, Pravda, 1918. május 4. In: Válogatott írások és beszédek, I, 77-82. - Vö. Dersi Tamás, Kun Béla publicisztikája 1917-18-ban, Valóság, 1968,9,80. 11 Szabó Ervin, Marx, Huszadik Század, 1918, 1, 280-286. - Újra kiadva: Szabó Ervin válogatott írásai, Bp., 1958,426-435. 1 * Buchinger Manó, Marx Károly születésének századik évfordulóján, Nőmunkás, 1918. május 1, 1-2; Landler Jenő, Ecce homo! Magyar Vasutas, 1918. május 1. (Marx-szám), 3-4; Büchler József, Marx Károly. 1818-1918, A Villamos, 1918. május 12, 2; Diner-Dénes József, Marx Károly,
