Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
958 KUMOROVITZ L. BERNÁT Szemlénkben azoknak a történetíróknak az eredményeit ismertettük, akik a Cronaca Carrarese s a Padovai krónika II. Függelékének 1377-re keltezett híradása alapján I. Lajos királyunk havasalföldi hadjáratával foglalkoztak. Közülük Steinherz, Pór és Hóman a Cronaca Andrea Gatari-féle 1454-ig terjedő (s a törököket is szerepeltető) változatának (és a törökökről hallgató) Padovai Függeléknek; Bratianu a Galeazzo Gatari által 1389 körül szerkesztett és idősebbik fia: Bartolomeo G. által 1407-ig folytatott (a törökökről szintén hallgató) eredeti szövege alapján írták meg a hadjárat történetét; Pataki és Elekes pedig, noha az újabb krónikaszöveget is ismerték, Hóman megállapításait fogadták el. Valamennyien csak abban egyeznek meg, hogy ellenőrzés nélkül vették át a háborúnak az említett forrásokban közölt 1377. évi keltezést, eredményeik azonban — egyebek mellett — azért, mert a krónikák szövegét nem egyszerre adták ki, nagyon eltérnek egymástól. Az Andrea G. híradását értékesítő írók közül például Steinherz a törököket a bolgárok szövetségeseiként szerepelteti, Pór, Hóman és Pataki pedig Lajos király hadjáratát kifejezetten a török ellen irányulónak tekinti. Mindazonáltal a Galeazzo (és Bartolomeo) G. „törökmentes" híradását követő írók is — a török-oláh szövetség miatt — azt tartják, hogy Lajos király a (Radu) havasalföldi vajdát támogató török csapatokkal ütközött meg 1377-ben. Megállapításaik közül azonban csak azokat fogadhatjuk el, amelyek a háborúnak általunk 1375-re helyesbített keltével nem ellenkeznek. Ilyen például a mariázelli történet is, amely - bár csak száz évvel később foglalták írásba, véleményünk szerint Lajos király 1375. évi havasalföldi győzelmének a szülöttje. Nem mindennapi bizonyítékunk pedig a padovai bazilika Szent Jakab-, illetőleg Szent Félix-kápolnájának egy freskóciklusa, amely Dercsényi Dezső alapvetően fontos felismerése szerint szerkezet és tartalom tekintetében feltűnő hasonlóságot mutat a máriazelli történet szerkezetével és tartalmával.21 1 Bonifacio Lupi megrendelésére 1372 és 1376 között a veronai Altichiero festette — három képben megjelenítve Simancas várának Ramiro 10. századi asturiai király212 katonái által történt megvívását. A freskóciklus első jelenetében az alvó Ramirot, mögötte (baloldalt) a gloriolás, kezében lándzsát tartó Szent Jakabot, az ágy lábánál pedig a király alvó szolgáját látjuk, aki fölött, a hálófülke falán, Ramiro szögre akasztott ruhája és egy Madonna-kép függ. A második jelenet egy gótikus palota csarnokában játszódik le. Ramiro a terem közepén álló trónusán ül, tanácsosai pedig nagy figyelemmel hallgatják. A ciklus harmadik képén Ramiro katonái ostromolják a várat, védői pedig hősiesen ellenállnak. A jelenet közepén Ramiro térdelő alakja, a vár fölött pedig a gloriolás, kezében lándzsát tartó Szent Jakab látható. A freskósorozat mondanivalója Dercsényi értelmezése szerint a következő : a hitetlenek ellen háborút viselő Ramironak álmában megjelenik Szent Jakab apostol, s felszólítja, indítson támadást az .ellenség ellen. Másnap egy gyűlésen beszámol álmáról, mire tanácsosai az ostrom mellett döntenek. Ez meg is kezdődik, de a hitetlenek vitézül 211 Dercsényi, Desiderio: Ricordi di Luigi il grande a Padova. Budapest, 1940. Estratto da „Corvina" Rassegna italo-ungherese Anno 1940, No 7. A 470. és 475. között Altichiero freskóciklusának négy fényképével. 212 Simancas hőse valószínűleg III. Ramiro volt, aki 966 és 982 között uralkodott Asturiában. Georg Webers Lehr- und Handbuch der Weltgeschichte. Bearb. von Alfred Baldamus. II. Mittelalter. Leipzig, 1923. 338-339. OVeber-Baldamus.)
