Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
950 KUMOROVITZ L. BERNÁT érkezhetett Padováha, ami viszont azt jelenti, hogy az Andrea Gatari-féle keltezés a helyesebb. Különben sem kétséges, hogy az Andrea Gatari krónikája tartalom és megbízhatóság tekintetében felülmúlja a II. Additamentum szűkszavú közlését.160 Nem kerülte el Steinherz figyelmét az a „kényes" kérdés sem, hogy ki az a „Radomo Turco e re di Bulgheria", kit Lajos legyőzött. Erre a kérdésre kitérő választ adott: mivel az olaszok az idegen neveket a saját szájuk íze szerint szeretik alakítani, nincs kizárva, hogy ez alatt a Radomo alatt Stracimir, a bolgárok fejedelme rejtőzik.16 1 Arra a kérdésre pedig, mi késztette Mannesdorfert arra, hogy ezt a bolgárok fölött aratott győzelmet a törökök fölötti győzelemmé változtassa, Steinherz így válaszol: 1375-ben Murád szultán hadat viselt Szerbia és Bulgária ellen, s miután Nist elfoglalta, Lázár, Szerbia cárja és Sisman, Dél-Bulgária fejedelme is meghódolt, s ezt kellett tennie Sisman testvérének, Stracimirnak, Észak-Bulgária viddini urának is. Mivel ezek a fejedelmek a török vazallusaivá lettek, a veszedelem, mely Lajos királyt a szultán részéről fenyegette, most birodalma határaihoz ért. Nem maradhatott tehát ő sem tétlenül. Az eredmény: a szörényi bánság újra magyar birtokká lett. A döntő csapást 1377-re tervezte. A Stracimir fölött aratott győzelem biztosította Magyarország határait, s az oszmán hatalmat visszaszorította. Győzelme azonban — bármennyire jelentős is lehetett — nem volt teljes, mert Havasalföld nem került magyar uralom alá. Arra pedig, hogy Lajos király valóban elzarándokolt-e Máriazellbe, mint Mannesdorfer írja, Steinherz szerint nincs bizonyíték.162 Eredményeit Steinherz így foglalja össze: 1377 nyarán, egy véres ütközetben, Lajos király legyőzte Stracimirt, Észak-Bulgária fejedelmét, a törökök vazallusát. E győzelmének az emlékére és feltehetően egy fogadalmának teljesítéseképpen a mariazelli templomot jelentősebb építménnyel (ki)bővítette, és Madonna-képpel, egyházi szerekkel és egyebekkel megajándékozta. Erre a - valószínűleg török csapatokkal támogatott bolgárokon aratott győzelméhez kapcsolódik tehát Mannesdorfernek fő vonásaiban helyesnek bizonyuló tudósítása.16 3 Steinherznek a maga idejében kiváló értekezése azonban ma már (nagy részében) avultnak tekintendő. Nem tudhatta ugyanis, hogy a Muratori által közzétett olasz források magyar vonatkozású híradásának 1377. évi keltezése téves (és azt sem, hogy Andrea Gatari „török'" adata 15. századi betoldás), s az általa összeállított 1377. évi királyi itinerárium pedig nem a havasalföldi, hanem a litván hadjárat idejére érvényes. Lajos király ugyanis 1377. július 3-án Sandeeben keltez,164 július 5-én tehát még vagy már nem lehetett Visegrádon; az augusztus 14-i oklevél pedig nem 1377-ben, hanem 1375-ben kelt,16 5 s az általa idézett 1377. május 28-i királyi prorogation kívül ma már több,más bírótól származó oklevelet is ismerünk.166 Közülük a király 1377. május 9-i effajta 140 Steinherz: i. m. 104-105. 141 Steinherz: i. m. 105. 14 2 Steinherz: i. m. 105-106. 143 Steinherz: i. m. 106. ,44 MODl. 42089. 14 'Fejér: CD. IX/5. p. 164-165.,' MODI. 37216. - Z-W.: Urkundenbuch II. 438. 14 4 Néhányat Szepesi Jakab országbíró adott ki. 1377-ben (május 8.) a perhalasztás azért történt, mert a fél ... in presentem regium exercitum se asseruisset profecturum. Zichy-okmt. IV. 16. - Uo. április 16: eedem (partes) in presentem regium exercitum se asseruissent profecturos. Lásd még uo. IV. 16-17.
