Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
942 KUMOROVITZ L. BERNÁT I. Lajos királyunk 1375. évi háborújának általunk fellelt és az elmondottak során bemutatott forrásaink alapján tehát minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy színtere Temes és Krassó megye déli széle, továbbá Erdély délkeleti része, valamint a Szörényi bánság és Havasalföld Dunán inneni területe; az ellenfél pedig a hűtlenné lett és a törökkel szövetkező Layk, illetőleg utóda: Radu vajda volt. A török elleni harcra pedig, mint már jeleztük, Lajos királyunk már 1373-ban határozta el magát, és nemcsak XI. Gergely pápa sürgetésére, hanem saját elhatározásából ezt meg is tette. Ezért különös, hogy e háborújával kapcsolatban sem az egykorú, sem a későbbi (hiteles) források nem említik a törököket,1 33 amiből egyes történetírók arra következtetnek, hogy Lajos király nem méltatta figyelmére a pápa buzdító leveleit, nem ismerte fel a saját országát is fenyegető veszélyt, ezért nem is állt ellen a töröknek.13 4 Ennek a téves és történeti hírnevünknek ártó beállításnak az oka pedig az, hogy a (területi) szomszédság miatt Lajos király közvetlen ellenfele Layk, illetőleg Radu oláh vajda volt, ki(ke)t a török csapatok csak segítettek — olyanformán, mint 1373-ban Velencét az az 5000 török, kik — mint Daniele Chinazzo írja — „a magyar király ellenségeinek tartották magukat" („per esser egli nemico del re d'Ungheria".13 5 Ezekkel a „velencei" törökökkel a Carrarai Ferencet segítő magyar hadak ismételten megütköztek.1 3 6 Hogy azonban Lajos király hadai 1375-ben valóban megütköztek a havasalföldi szövetségesét támogató török csapatokkal, és portyázó bandáik magyar területre is bebetörhettek., arról egy történetileg jól megalapozott tárgyi, vagy helyesebben kifejezve: személyi természetű; és egy eszme-, illetőleg művészettörténeti bizonyítékunk is van. a) Az első Himfi Benedek fiatalabbik leányának: Margitnak az elrablása és török rabszolgapiacon történt eladása, kit mintegy harminc évi keresés után Kréta szigetén Miklós, és az 1368-ban V. Orbánt segítő' Móricz fia Simon itáliai harcairól emlékezik meg, XI. Gergelynél azonban nem közli, hogy mikor és ki ellen kért és kapott a pápa fegyveres segítséget Lajos királytól. Dékáni úgy véli, hogy XI. Gergely idejében „a magyar király legföllebb a balkáni népek ellen harcolt a pápa kérésére". Dékáni: i. m. 139., 3. jegyzet. Más forrásokból azonban tudjuk, hogy Küküllei - bár kurtán - e helyütt is igazat mond. XI. Gergely ui. - mint az imént jeleztük - 1374. október 8-án értesítette Lajos királyt, hogy 1375 szeptemberéig curiájával együtt Rómába kíván visszatérni, s útjának biztosítására fegyveres segítségét kérte. (Lásd a 121. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget.) -Lajos közvetlen válaszát nem ismerjük, a Velencei Tanács 1376. június 13-i határozatából azonban tudjuk, hogy a pápának nyújtani kívánt segítsége ügyében a Signoriához intézett kérésére azt a választ kapta, hogy területén szabad átvonulást, pénzért pedig élelmezést biztosítanak csapatainak, s remélik, hogy expedícióját rendben és károkozás nélkül fogja lebonyolítani. Wenzel: Anjouk. Dipl. Emi. III. 141-142. Hogy Lajos királyunknak ez az intézkedése valóban csak a pápa 1374. október 8-i kérésével függ össze, bizonyítja - mint az eddigiekben kimutattuk - az a kétségtelen tény, hogy itáliai háborújában nem segítette. Lásd főleg a 126. és 127. jegyzetet és a hozzájuk tartozó szöveget. 13 'Egyedül a Cronaca Carrarese Andrea Gatari-féle 1454 e. szerkesztett változatának egy zavaros mondatában olvasunk „Radomo Turco e re di Bulgheria"-ról. (Lásd a 158. jegyzetet), míg a krónika eredeti 1389 e. készült Galeazzo Gatari-féle szövegében csak „Rodano principe di Bulgáriádról van szó. (Lásd a 191. jegyzetet.) 134 Például Huber, Halecki stb. Lásd a 351 .jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. l3S Pór: Nagy Lajos. 478-483. Érthető tehát, hogy szövetségesüket: a havasalföldi vajdát segítették 1375-ben. 136 Az 1373. évi padova-velencei háborúban a magyarok ellen harcoló törökökről a Cronaca Carrarese több helyén olvashatunk. Többek között azt írja róluk, hogy egy részük Candiából, másik részük pedig Magyarország környékéről való volt. Muratori: RIS. XVII. p. 80., 113., 114., 115. és 117.
