Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
I. LAJOS KIRÁLY 1375. ÉVI HÁBORÚJA 943 találtak meg, és gazdájától született két leánygyermekével együtt váltottak ki és hoztak haza.13 7 A Himfi Lőrinc levelében felvázolt háborús helyzetkép alapján ugyanis Himfi Margitnak az elhurcolása — véleményünk szerint — más helyről és más időben nem képzelhető el — azért, mert a levélnek a hadak mozgásáról szóló mondata (exercitus unus contra alium ... desolaverunt) csak úgy értelmezhető, illetőleg értelmezendő, hogy az 1375. évi háború folyamán Temes és Krassó megye déli részeiben — mint a havasalföldi vajda szövetségesei, török csapatok is betörtek, amit - ebben a térségben — csak 1416-ban, illetőleg 1418-ban ismételtek meg, amikor az egykori rabok egy része már régen szabad volt.1 38 Noha a tragikus történetről csak a 15. század elejéről maradtak ránk hiteles feljegyzések, az eseményt mégis néhány egykorú, illetőleg közel egykorú adat segítségével az 1375. évi háborúhoz tudjuk kapcsolni. Ez azért fontos, mert Himfi Margit létezése és sorsa az egyetlen közvetlen bizonyítékunk az első magyar-török összecsapás igazolására. Sorsáról a velencei tanács 1408. július 1-én Zsigmond királyhoz intézett leveléből értesülünk első ízben. Tartalma (Óvári L. megfogalmazása szerint) a következő: Benedek bán leánya: Margit, török fogságba esvén, a törökök által egy Candiában élő, D a r -V a s i о nevű velencei polgárnak adatott el, kitől két gyermeke született. Évek múlva Marczali Miklós egykori erdélyi vajda a raboskodó magyar nő megváltása céljából elment 13 'Második leányáról: Annáról 1380. évi végrendeletében emlékezett meg Himfi Benedek. Lásd a 142. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 13 "Lásd a Függelék 6. és 7. számát - A rigómezei ütközet utáni idó'kben, főleg Zsigmond uralkodásának első két évtizedében a törökök egyre gyakrabban törtek be Magyarország déli részébe. Hóman szerint 1390-ben Perényi Miklós Szörényi bán Bodonynál, 1391-ben Losonczi István és Maróti János macsói bánok Nagyolaszinál (Francavilla) győztek egy török csapat fölött, 1392-ben Kévénél és Nagyzengnél vertek vissza törököket, ahol Maróti János fia János megsebesült, egyik testvére pedig fogságba esett (Zsigmond-kori okit. I. 2605. reg. MODI. 7806.), 1396-ban pedig a Szerémségből és Havasalföldről űztek ki portyázó törököket. Mintegy tízévi nyugalom után betöréseik újrakezdődtek. Hóman: i.m. II2. 335-341., 664-666. Hóman Fejérpataky László (a második világháború alatt elpusztult) kéziratos hagyatékának a MTA Kézirattárában őrzött (hatkötetes) Zsigmond-kori okmánytárából merítette adatait. Hóman: i. m. 632. Ezek - 1410-ig terjedően - Mályusz Elemér Zsigmondkori oklevéltárából bővíthetők. Témánk szempontjából különösen értékes Zsigmond király három oklevele. Az 1396. augusztus 28-án (in descensu nostri exercitus campestri iuxta Bodonium) kelt adománylevelében Remethei Péter fia Istvánnak egy királyi birtokot engedett át - azért, mert a nemrég lezajlott békétlan időben birtokait a törökök teljesen elpusztították . . . eiusdem héréditaire possessiones hiis-temporibus inpacatis per . . . Turcorum insultus . . . existunt devastate. Zsigmondkori okit. I. 4509. reg. MODI. 52950.); 1397. március 2-i oklevelében egy Temes megye területén 1396-ban lezajlott ütközetről emlékezik meg. Uo. 4653. reg.; az 1399. augusztus 17-én kelt parancslevelében pedig elrendelte, hogy a töröktől való félelmük miatt a Temesközből elköltözött jobbágyait új uraik engedjék vissza elhagyott földjeikre (quilibet . . . iobagiones .. . de . . . terra nostra Temeskuz propter metum Turcorum evasos . . . restituât . . . abire in dictam terram nostram . . . Uo. 6025. reg.) Mindezek ellenére amellett a megalapozott megállapításunk mellett kell kitartanunk, hogy Himfi Margit nem ezen portyák valamelyikének, hanem az 1375. évi török betörésnek esett áldozatául. Mert minden kétséget kizáróan emellett tanúskodik az a tény, hogy atyja 1380. évi végrendeletében csak az idősebbik leányáról, az akkor már özvegyi sorban levő Annáról emlékezik meg (Zalai okit. II. 199.), az anyja pedig - két leányáról már említést sem téve - Zsigmond király 1389. június 20-án kelt oklevelével újadomány címén juttatja magának, valamint unokáinak, a Benedek bán néhai (quondam) fia: Miklós gyermekeinek: Bazilnak, Benedeknek, Cirinusnak és Nabornak a férje által 220 márkáért vásárolt Zala megyei Galsa nevű birtokot. Zalai okit. II. 240-241.1.
