Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Studien zur Geschichte der Produktivkräfte (Ism.: T.Mérey Klára) 893
894 TÖRTÉNETI IRODALOM 894 Irene Strube — ugyancsak az Orvos- és Természettudománytörténeti Intézet munkatársa - a kémia és az ipari forradalom kapcsolatáról ír. Kiemeli, hogy az ipari forradalom kezdetén nagyrészt már régen ismert kémiai eljárásokat alkalmazták ipari-technikai méretekben (pl. a patikusok által üveglombikban előállított Glauber-só vált az ipari szóda alapanyagává, de ezt akkor már nagy tömegben ólomkamrás eljárással állították elő,) az ipari forradalom második harmadában viszont — amit a szerző az 1830-asévekre tesz - az ipari termelés új tudományos eredmények létrejöttét igényelte. A kémia tudománya a termelés felé fordult (Liebig kísérletei, Bunsen gázanalízise, a Bessemer-kemence kialakítása stb.) Wolfgang Schreier, ugyancsak az Orvos- és Természettudománytörténeti Intézet tudományos munkatársa, a fizika és a termelés kölcsönhatásának problémáját vizsgálta meg a 19. században. A szerző szerint a fejlődés első szakaszában a fizika többet profitált a termelésben való részvételéből, mint amennyit a termelésnek nyújtani tudott. A fejlődés „konszolidálódási" szakaszában viszont a fizika egyes részdiszciplinái (elektrodinamika, hullámoptika, termodinamika stb.) befolyásolták a megfelelő termelési szférát, sőt új termékek előállítását is előmozdították. A tudományos részdiszciplinák fejlődése — a termelési mód által meghatározottan — egy bizonyos időpontban a technikai tudományok kialakulásához vezetett. A természettudományok helyzetének elemzése után Karl Lärmer a berlini gőzgépek számát és teljesítőképességét a Porosz- és Szászországban nyilvántartottakéval összevetve, majd további adatokkal kiegészítve bemutatja, hogy miként bontakozott ki az ipari forradalom idején Berlin ipari centrum szerepe. Adatai nyomán klasszikusan rajzolódik ki, hogy az 18-19. századi „manufaktúra-város", Berlin, hogyan válik 1830-ra közép-európai központtá. A kötet következő három fejezete a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozik. E témában elsőként Volker Klemm, a berlini Humboldt Egyetem tanárának tanulmányát említjük meg: ennek tárgya az agrártudomány fellendülése és termelőerőkénti növekvő jelentősége Németországban a 18. század végétői 1870180-ig. A szerző elsősorban a mezőgazdasági szakemberképzés problémáit fejtegeti, majd áttekinti a korabeli mezőgazdasági szakirodalmat, foglalkozik az e korszakban létrejövő mezőgazdasági főiskolákkal. Adataiból kitetszően, a természettudományok és a társadalomtudományok korszerű ismeretére támaszkodó agrároktatás német területen már a 19. század első harmadában létrejött. Ebben szerepet játszott az ipari forradalom is, amely mindig új követelményekkel lépett fel az agrártudományokkal és a mezőgazdasággal szemben. Az ipari forradalom időszaka egyben a német mezőgazdaság fejlődésének is progresszív szakasza volt. Hans-Heinrich Müller a mezőgazdaság és a fellendülő mezőgazdasági iparágak fejlődését tekintette át értekezésében 1800-1870 között, különös tekintettel a burgonya és a cukorrépa termesztésére, illetve a cukor- és a szeszipar fejlődésére. Foglalkozik a munkabérekkel, sőt a vándormunkásmozgalommal is. Érdemes megemlíteni, hogy a német történeti irodalomban nyoma van annak, hogy a 19. század végén Magyarországról is érkeztek már mezőgazdasági idénymunkára Szászországba vándormunkások. A harmadik, agrárkérdéssel foglalkozó tanulmány szerzője Rudolf Berthold a német mezőgazdasági gép- és műtrágyagyártó ipar keletkezéséről ír, amelynek idejét 1850-1870 közé teszi. Az ipar és a mezőgazdaság együttműködése — szerinte — német földön ekkor kezdődött, mert részint az ipar ekkor érte el ott a szükséges fejlődési fokozatot, részint a jobbágyfelszabadítás és az ezzel kapcsolatos megváltási összeg ekkor tette lehetővé a mezőgazdaság tőkés fejlődését. A vámunió és a modern közlekedési hálózat kiépülése meggyorsította az árucsereforgalmat az egyes német részállamok között. Kiemelt fontosságot tulajdonít a szerző a mezőgazdasági gépkiállításoknak, elsősorban a világkiállításoknak (1851 London, 1855 Páris, 1862 London). Rámutat arra, hogy a német mezőgazdasági tanintézetekben már 1804-től foglalkoztak az angol mezőgazdasági gépek ismertetésével. (Konkréten foglalkozik a német mezőgazdasági gépipar kialakulását nehezítő tényezőkkel,a kialakuló műtrágyagyártással, amelyhez Liebig művei adták a tudományos alapot, a téglaégetők megnövekedő feladataival a mezőgazdaság alagcsövezési igénye folytán stb.) A kötet két zárótanulmánya népességproblémákkal foglalkozik. Hartmut Harnisch az ipari forradalom népességtörténeti problémáit fejtegette. Számadataiból kitetszően a német területen három típus volt elkülöníthető: Szászországban 1834-1875 között az ipari munkásság az ország területéről verbuválódott; a Ruhr-vidéken már a szomszédos területekről is történt „munkásbeköltözés", s végül Württembergben kisvárosokban alakult ki a modern ipar, amely munkaerőszükségletét ott is megtalálta. (Arbeiterbauern típus.)
