Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy László: Az öntudatra ébredés kezdetei: antikolonialista erők Algériában az 1920-as években (Ism.: Kotogány Ilona) 885
886 TÖRTÉNETI IRODALOM 886 militarizmus erősen hatott rá (a 20-as évektől a fasizmus Chilében is megjelent.) A tanulmány a német-chilei kapcsolatok első szakaszát (1885-1914.) elemzi. Az első fejezetben a chilei hadsereg reorganizációjának hátteréről olvashatunk, amelyben meghatározó szerepet játszott Dél-Amerika történetének egyik legjelentősebb háborúja, az 1879-1883 között lezajló csendes-óceáni háború. A háború a salétrommonopólium megszerzéséért folyt Peru, Bolívia, Chile és a mögöttük álló angol, német és francia tőkeérdekeltségek között. A háborúból Chile került ki győztesen, s a salétromban gazdag tartományok megszerzésével világmonopóliumra tett szert. Ahhoz, hogy megtarthassa kiterjesztett országhatárait, s egy esetleges háborúból győztesen kerülhessen ki, ütőképes, erős, modern hadseregre volt szüksége. Az ország vezetői előtt világossá vált, hogy a minőségi erőfölényre való törekvést belső erőből nem képes megoldani. A szerző bemutatja a csendes-óceáni háborúban győztes chilei hadsereget, s érzékelteti a hadseregen belüli ellentmondásokat. Választ kapunk arra is, hogy a chilei katonai és politikai vezetés többsége miért a porosz-német katonai modellt választotta példaképül, hogyan jutottak el az első német katonai misszió szerződtetéséig (1885), s az azt követő évek során hogyan fonódtak össze a chilei és a német politikai és gazdaságpolitikai érdekek. A tanulmány második fejezete a chilei hadsereg átszervezésének első lépéseit tartalmazza, amely Emil Körner tüzérségi kapitány vezetésével folyt. A chilei polgárháború rövid elemzése alapján a szerző rámutat arra, hogy Emil Korner által irányított új, modernizált hadsereg már születése pillanatában sem volt apolitikus, az oligarchia és külföldi tőke érkekeit szolgálta. A harmadik fejezetben a német befolyás továbberősödését kísérhetjük figyelemmel, amelyet jól szemléltet a német katonai oktatók, valamint a különböző ezredekben dolgozó tisztek számának a növekedése. A katonaság modernizációja már nemcsak a katonai intézményekre vonatkozott, hanem a helyőrségekre, a csapatkiképzésre is. Sőt Chile nagy németországi fegyvervásárlásai szükségessé tették a haditechnikában jártas szakemberek szerződtetését is. A hadsereg német orientációját segítette még a chilei tisztek Németországban történő csapatszolgálata, a katonai intézményekben való továbbképzésük. A tanulmányból megtudhatjuk, hogy az 1900-as évek közepétől miért és hogyan mérséklődött a hadsereg és ezzel a vezérkar szerepe a politikai életben. Csökkent a német instruktorok katonai szaktekintélye is - 1904-ben Emil Kömért leváltották vezérkari főnöki tisztségéről -, de addigi tevékenységükkel elérték, hogy a porosz hadseregmodellt szinte teljesen átültették a chilei hadseregbe. A chilei hadsereg olyan fejlettségi fokot ért el, hogy oktatóként léptek fel számos közép- és dél-amerikai országban (Dél-Amerika poroszai), s így a latin-amerikai országok hadseregeinek többsége német orientációt követett. A német instruktorok csak 1914-ig tevénykedte Chilében, mivel a háború kitörésekor visszarendelték őket Németországba, de az 1918 utáni időszakban újra jelentős befolyásra tettek szert a chilei hadseregben. * Az algériai nép fegyveres felkelése a francia gyarmatosítás ellen 1954. november l-re virradó éjjel az Aures hegységben és néhány nagyobb városban kezdődött, amelynek eredményeként 1962. július 3-án kikiáltották Algéria függetlenségét. A nemzeti felszabadító mozgalom már a század első évtizedben kezd kibontakozni, amelyet a nép egyre rosszabbodó helyzete és függetlenségi vágya váltott ki. E mozgalmak főleg a polgári nemzeti szervezetek nacionalista törekvései voltak. Az algériai antikolonialista politikai erő jelentkezésével foglalkozik Nagy László tanulmánya „Az öntudatra ébredés kezdete: antikolonialista erők Algériában az 1920-as években" címen. A szerző a tanulmány első részében azt elemzi, hogy az 1871-1918 közötti időszakban a törzsek alkalmi szövetségen alapuló ellenállásán kívül megjelent egy olyan politikai erő, amely már nem a múlthoz való görcsös ragaszkodásban, hanem a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban jelölte meg a feladatait. Szervezetüket Ifjú Algériaiaknak nevezte el a sajtó, lapjainak egy csoportját azok az értelmiségiek alkották, akik valamilyen francia iskolát végeztek, másik fele pedig a gazdasági szférához kötődött. Kezdetben a kultúra és a művelődés területén jelentkeztek közvetítőként az iszlám és az európai civilizáció között. 1908-ban már politikai követeléseket is megfogalmaztak, amelyek a francia kormány 1908. júliusi dekrétumához — elrendeli a 18 évnél idősebb algériai férfiak összeírását — kapcsolódtak. Követeléseik megfogalmazásakor - bennszülött törvénykönyv eltörlése, adó előtti
