Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Gletter; Mónika: Pittsburg-Wien-Budapest; Programm und Praxis der Nationalitäten-politik bei der Auswanderung der ungarischen Slowaken nach Amerika um 1900. (Ism.-.Szarka László) 881
884 TÖRTÉNETI IRODALOM 884 A szlovák kivándorlók zömét adó északkeleti vidék elmaradott viszonyai után az amerikai életforma és munkahelyi viszonyok teljesen újnak és szokatlannak bizonyultak. A szülő'föld elvesztése, a hontalanság érzése az átlagosnál is nagyobb megrázkódtatásokkal járt a szlovák kivándorlók esetében, akik lényegében csak a szűkebb haza (falu, tájegység) fogalmát ismerték. Épp ezekkel a rendkívül nagy különbségekkel magyarázza a szerző, hogy a hazatérők nem igyekeztek amerikai szociális, politikai, munkahelyi, szervezeti tapsztalataikat hangsúlyos formában otthoni környezetükben is bevezetni vagy utánozni. (368.) Itt persze megjegyezhetjük, hogy a hivatalos forrásanyag ezen a ponton minden bizonnyal ismét nem teljesen megbízható. Ennek szerintünk az az oka, hogy a hazatértek viselkedésének, életvitelének a törvényellenesség kritériumait nem kimerítő jellemzői csak elvétve szerepeltek a főispáni s egyéb vármegyei anyagokban. Ebből viszont alighanem tévedés azt a következtetést levonni, hogy e hatóságokban kettős nemzeti kötődésű, botcsinálta magyarok dolgoztak (390.). Sokkal inkább arról volt szó, hogy a nemzetiségi mozgalmakat, azok visszafogott és lojális megnyilvánulásait szorgalmasan regisztráló vármegyei apparátus a visszatérők, az öntudatos „gentlemenek" föld- és telekvásárlását, adóságtörlesztéseit, építkezéseit nem sorolhatta a hagyományos és egyébként igen rugalmasnak bizonyuló „pánszláv izgatás" kategóriájába. Az amerikai kivándorlásnak a magyarországi szlovák politikai mozgalomra gyakorolt hatását vizsgálva a szerző aránylag kevés hasznos információra akadt az általa vizsgált forrásokban. A negatív információk egy része kétségkívül a sok tekintetben vékonypénzű szlovák mozgalom tényleges hiányaira utal. A szerző további komoly eredménye, hogy bemutatja és sok-sok példával érzékelteti, dokumentálja, hogy az amerikai szlovákok misztikusnak és elemi erejűnek vélt nemzeti öntudatra ébredése jóval hétköznapibb, ugyanakkor érthetőbb folyamatot jelentett. Szervezeteik elsősorban érdekvédelmi egyesületek, egyházi, felekezeti egyletek voltak, és az alkalmazkodás elősegítését szolgálták. Politikai tekintetben csak a többi amerikai szláv egyesülettel szövetkezve képviselhettek az amerikai viszonyok közt számításba vehető erőt. Vezetőik a 19. század második felének szlovák politikai programjait a fiatal emigráció kötelező messianizmusával alkalmanként és egy-egy szervezet nevében radikális, harcias memorandumokba ötvözték. Nem annyira az óhazai viszonyok megváltoztatásának szándékával és reményében, hanem saját anyagi-politikai ambícióik érdekében, amelyeket viszont csak a viszonylag koncentráltan letelepülő kivándorlók összefogása révén valósíthattak meg. Tény viszont, hogy más források bevonásával az emigráció és a magyarországi szlovákság vonatkozásában lényegesen több kapcsolatra, rendszeresebb kölcsönhatásokra derülhetett volna fény. A cseh-szlovák kölcsönösség és egységtervezetek vizsgálata amerikai szlovák viszonylatban jóval többet jelentett, mint néhány cseh lelkész amerikai szlovák közösségek közt végzett munkája. Itt főként a Národn^ Slovensky Spolok és a I. Katolická Jednota nevű szervezteknél jóval kisebb mértékben feltár Slovensky Sokol és vezetője, M. Getting tevékenységének magyarországi szlovák visszhangjára, fogadtatására, a luhaőovicei cseh-szlovák találkozók említés nélkül maradt amerikai szlovák részvételére, Pavol Blaho 1912. évi második amerikai útjának az iskolaszervezésen kívüli egyéb céljaira, a M. HodZa és Blaho által irányított csehországi szlovák munkavállalásokkal az amerikai kivándorlás mérsékelését célzó akcióra stb. gondolunk. Ezekről főként más forrásokból lehetett volna pontosabb képet alkotni, s ezt felróni a hatalmas anyagot áttekintő szerzőnek nem túl ildomos; annál is inkább, hiszen ő maga említi, hogy nem minden anyaghoz juthatott hozzá. Más kérdés, hogy a közölt lenyűgöző irodalomjegyzékben felsorolt folyóirat- és könyvanyag elmélyültebb felhasználása is számos nyitva maradt kérdésre adhatott volna választ. A korabeli szlovák sajtó a korszak levéltári anyagainak töredékes volta és gyakori rendezetlensége miatt több, mint kiegészítő forrás. Végezetül a munka zárszavában ígért folytatásra való tekintettel érdemes megemlíteni néhány tárgyi tévedést. A könyv következetesen hárommilliós szlovákságot említ, holott a magyarországi népszámlálások 1910-ben 1 946 357 jelenlévő szlovák anyanyelvű személyt regisztráltak, és az összes magyarországi huzamosan külföldön tartózkodó személy száma sem érte el a félmilliót, így a szlovákok esetében a visszatértek említett magas arányát figyelembe véve hozzávetőleg 100-150 ezer lehetett a távollevő szlovákok száma. Valószínű, hogy a „Dreimillionenvolk" forrása az az idézett szlovák tanulmány, amely a mai szlovák történetírás gyakorlata szerint a mai Szlovákia területének valóban hárommilliónyi korabeli összlakosságát tekinti kiindulási alapnak. E területen azonban 1910-ben csupán 1 686 712 szlovák anyanyelvű személy élt. Az „amerikai akció" céljainak nyilvánosságra hozatala miatt Sándorffy Ede ellen kezdeményezett bírósági eljárás során (az Achleitner ügyben) nem született ítélet, bizonyítékok hiányában és hamis tanúzás miatt a vádat elejtették (vö. Slovensky
