Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gletter; Mónika: Pittsburg-Wien-Budapest; Programm und Praxis der Nationalitäten-politik bei der Auswanderung der ungarischen Slowaken nach Amerika um 1900. (Ism.-.Szarka László) 881

TÖRTÉNETI IRODALOM 883 kiérdemelt k. und k. közigazgatás patológiájának szemléltetető tankönyve is lehetne. Lényegében a visszatérni szándékozók hazafias érzületének ápolását tűzték ki az „akció" céljául. A szlovák kérdés -az „amerikai pánszlávizmus" ázsiójának kezdeti túlbecsülését követő csökkenése miatt - fokozatosan a legutolsó helyre került, és egyfajta „modern" komplex intézkedésrendszer helyett tulajdonképpen a már említett két kormánypárti amerikai szlovák lap néhány évig folyósított havi száz dollárnyi szubvencióját jelentette. Az „amerikai akció" kudarca, illetve tudatos elsorvasztása elsősorban az egyházpolitikai vonalon vált szinte teljessé, noha - amint azt Monika Glettler hitelt érdemlően és részletesen feltárta, s ezzel újabb adalékot szolgáltatott a kivándorlás egyháztörténeti aspektusait figyelmen kívül hagyó szlovák kutatások sajátos szempontjainak bírálatához - a nemzeti és politikai öntudatosodás legelső amerikai szlovák „műhelyei" épp a nemzeti érzületű szlovák, esetenként cseh lelkészek által irányított szlovák egyházi közösségek voltak. A magyar „hazafias" egyházi misszió céljai hivatali indiszkréció folytán nyilvánosságra jutottak. Ezt követően a szepesi, kassai, váradi püspökség fenntartásai miatt akadt el a magyarbarát papok kiküldetése. Az 1907 táján rendkívüli méreteket öltött és szinte ellenőrizhetetlen kivándorlási hullám a szlovák nemzeti mozgalomnak elkötelezett papok kivándorlásának megakadályozását is lehetetlenné tette. Mígnem azután az „akció" eredeti céljai olyannyira megváltoztak, hogy 1906-ban Thodorovich, pittsburgi alkonzul jelentése szerint egyenesen támogatni kellene a „túlzó" papok kiutazását, mert így az ország megszabadulhatna „a magyarországi pánszlávizmus élharcosaitól", Amerikában pedig nem sok vizet zavarhatnának. (260.) Hasonlóan végződött a darabontkormány idején megrekedt tankönyvakció, illetve a nemzetiségi tanítók és apácák kiküldését célzó terv is. Fejérváry - úgy tűnik — teljességgel haszontalannak és kilátástalannak ítélte az erőltetett intézkedéseket (142.), szemben az egyébként e tekintetben is mértéktartó Széllel (113.) és Khuen-Héderváryval (259.), illetve az energikusabb fellépést sürgető Tiszával (126.). A koalíciós időszak nemzetiségpolitikai vesszőfutásának jellemző adalékával szolgál a könyv. Az 1906 táján felerősödött amerikai letelepedést a magyarság hazai számarányának minden áron való növelésével nemzeti-politikai céljainak helyességét igazolni kívánó koalíciós kormány a nem magyar anyanyelvű kivándorlók esetében nem tartotta kedvezőtlen folyamatnak. Wekerle épp ezért az amerikai „akció" helyett „felvidéki akciót" tartott volna célszerűbbnek (115.). Ugyanakkor a követi jelentések tanúsága szerint a magyarok esetében sem kínálkozott semmiféle alkalmas eszköz a folyamat visszafordítására. Más kérdés — és ezt a szerző hangsúlyozza -, hogy az állampolgárságot nyert és letelepedett szlovákok esetében a kezdeti egyleti munka színvonalánál magasabb rendű tevékenység feltételei is adottá válhattak (260). Ennek konkrét következményeit azonban - talán a kérdéskör hiányzó periodizációjának betudhatóan, talán mert a hivatalok elsősorban a hazatérés szempontjából vizsgál ták az emigrációt — már nem követhetjük nyomon, pedig a tízes évek első felében minden bizonnyal kimutathatóak lettek voltak - például a kint felnevelődó', hiánypótló amerikai szlovák politizáló „középosztály" megjelenésében. A század első évtizedére helytállónak tűnik a szerzőnek az a következtetése, hogy a Rovnianekbank csődje után kínosan elmérgesedett, személyeskedő viták Amerikában, s még inkább Magyarországon szinte teljes mértékben kizárták a szlovák emigráció egységes politikai fellépésének lehetőségét. Ezért azután Bécs, illetve Budapest tengerentúli beavatkozásai, amelyek az amerikai hatóságok és a közvélemény felingerlésén kívül egyébként sem jártak sok eredménnyel, lényegében az állándó megfigyelésre korlátozódtak. A feldolgozott tekintélyes jelentésanyag láthatóan elsősorban a szociológia szempontú elemzések szempontjából bizonyult valóban eredeti és javarészt hiteles megfigyeléseket rögzítő forrásnak - ellentétben a leleplezett „pánszláv" ügyekrőltett jelentéseik fejében anyagi támogatást élvező kémek és a nemegyszer irányított vagy elfogult információkkal dolgozó konzuli alkalmazottak politikai helyzetelemzéseivel. így például a kivándoroltak asszimilálódásáról megtudhatjuk, hogy a magyarországi erőteljes és gyors ütemű szlovák asszimilációtól eltérő módon - az amerikai környezethez való kötődés hiányában és az analfabetizmus gyakorisága miatt csupán nehezen leküzdhető nyelvi akadályok miatt csak a harmadik generáció válhatott igazán amerikaivá (262.) Az angol nyelv ismeretének hiánya és ennek súlyos következményei a szlovák munkások alacsony szakképzettségében, munkakörében, de a munkahelyi balesetek átlagosnál kétszer magasabb gyakoriságában is kimutathatók.