Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gletter; Mónika: Pittsburg-Wien-Budapest; Programm und Praxis der Nationalitäten-politik bei der Auswanderung der ungarischen Slowaken nach Amerika um 1900. (Ism.-.Szarka László) 881

882 TÖRTÉNETI IRODALOM 882 1000 dollár (5000 korona) körüli - összeg megtakarítása, ennek révén pedig a gazdálkodás folytatása az óhazában. A szlovák visszatérők aránya 1905-1907 közt 21 (a magyaroké 17), 1908-1913 közt pedig 40 (31,6)% volt. (24.) Alapvető érdeme a könyvnek, hogy a témára vonatkozó általános szociológiai alapozású elemző módszereket a szlovák kivándorlás sajátosságainak következetes figyelembe vételével alkalmazza, s utalásszerűén összeveti más európai nemzetek (írek, lengyelek, németek) amerikai emigrációjának jellemzőivel. Ebből kitűnik, hogy a nagy arányú analfabetizmus, a szakképzettség hiánya, a szakmai, kulturális, politikai és nemzeti szervezettség, illetve öntudat hagyománytalansága eleve hátrányos helyzetbe juttatták a szlovákokat a beilleszkedés és alkalmazkodás során. Érthető hát, hogy az első nemzedék számára az összefogás létkérdés volt, megvalósítása azonban komoly akadályokba ütközött. A felekezeti, munkahelyi, származási különbségeken túl fontos jellemzője volt a szlovák emigrációnak, hogy közel négyötödét az úgynevezett,,.sárosi nyelvjárást" beszélők jelentették, akik a korabeli magyarországi szlovák mozgalmak térképén fehér foltnak számító Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj-Torna, Ung és Bereg vármegyékből vándoroltak ki. A valóban lényeges nyelvjárási különbséget persze elsősorban a szlovákok megosztására törekvő magyar politika hangsúlyozta, és az amerikai kivándorlók közt is megpróbálta a „keletieket" politikailag leválasztani a javarészt nyugati szlovák vezetőktől. A praktikus vidéki s főként az agrárpolitika iránt sokáig érzéketlen, ugyanakkor intranzigens nemzeti programot hirdető szlovák politikai mozgalom számára e vidékeken az óhazában nem sok babér termett. Épp ezért fokozott érdeklődéssel figyelték azt a viszonylag gyors és intenzív szerveződést, amely az amerikai viszonyok közt a „keletiek" soraiban végbement, s abban a visszatérők aktívabb politikai szereplésének kedvező feltételét vélték megvalósulni. A szerző által megvizsgált jelentésanyag tanúsága szerint ez a mai szlovák történetírásban is hangot kapott megállapítás nem mindenben látszik jogosultnak. Ellenkezőleg, a szlovák emigráció esetében is igazoltnak tűnik az a tétel, mely szerint a kivándorlók érdekvédelmét meghaladó magasabb rendű szempontok iránt az egyesületek tagságának többsége közömbös maradt. Az állandósult, ugyanakkor gyakorta célt tévesztett adakozások a magyarországi szlovák politikai csoportok támogatására, illetve e csoportok kölcsönös féltékenykedése, vádaskodása hosszan tartó és elmérgesedő vitákat, viszályokat váltott ki az amerikai és a magyarországi szlovák közéletben egyaránt. Az ezek nyomán támadt bizalmatlanságot csak fokozta, hogy a századforduló amerikai szlovák vezéralakjának, Peter Rovnianeknak a kivándorlók megtakarított pénzét felhasználó bankja csődbe jutott. Mindez az amerikai-magyarországi szlovák kapcsolatokat a legérzékenyebb ponton, a szlovák politikai mozgalom anyagi támogatásában érintette fölöttébb kellemetlenül. A középrétegeket nélkülöző, politikai tapasztalatokkal nem rendelkező szlovák kivándorló tömegek számára az anyagi áldozatokkal járó kapcsolattartás egyre népszerűtlenebbé vált. Ugyanakkor - és ennek árnyaltabb elemzésére véleményünk szerint a javarészt hivatalos jellegű forrásbázis nem bizonyult igazán megbízhatónak — a gazdasági és társadalmi emancipálódás feltételeinek biztosításával párhuzamosan mind az amerikai állampolgárságot nyert, mind pedig a hazatérő szlovákok egyre szélesebb rétegeiben - döntően a kiterjedt amerikai szlovák sajtó közvetítésével - kialakult egy erősen kritikai színezetű Magyarország-kép, amelyben a „mostoha haza" iránti elhomályosuló ragaszkodás mellett az amerikaiság és az egyesületekben átélt nyelvi-nemzeti közösség élménye is helyet kapott. A korabeli magyar nemzetiségpolitikai programok és gyakorlat emigráns szemszögből - az elemzésből szinte teljesen hiányzó szlovák sajtó olvasói leveleinek bizonysága szerint - élesebben érzékelt és exponált kétségtelen mulasztásai, túlkapásai ugyancsak ebben az irányban hatottak. Még inkább a magyar kormány kivándoroltakra is kiterjeszthetőnek vélt, de leleplezett, amerikai elutasításba ütköző, ezt követően egyre inkább elbizonytalanadó, következetlen nemzetihazafias átnevelő elképzelései. Ugyanakkor az amerikai szlovák lapoknak a magyarországiaknál is áthatóbb magyarellenes propagandája Monika Glettler példái és elemzése szerint nem bizonyult célszerű eszköznek a tömegek megnyerésében. A könyv törzsanyagát az osztrák-magyar, illetve a magyarországi hivatalos szervek kivándorlással kapcsolatos álláspontjának, programjainak, intézkedéseinek - ilyen terjedelemben és ilyen módszeresen kétségtelenül úttörő vállalkozásnak számító - feldolgozása jelenti. Különösen tanulságos és érzékletes az 1901-1903 közt beindított „amerikai akció" elemzése. A hosszadalmas előkészítés ellenére sem egészen tisztázott, illetve változó célok jegyében meghirdetett „akció" gondosan rekonstruált forgatókönyve a szerző részéről - alighanem Kákániára való utalásként - modern minősítést