Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nieuwenhuis; F. Domels: La Socialisme en danger (Ism.: Jemnitz János) 878
878 TÖRTÉNETI IRODALOM 878 ben. Az idevágó nehéz,sok éven át húzódó, többször súlyos belpolitikai következményekkel járó tárgyalásokat a szerző a maguk összetettségében ábrázolja. A nyugati hatalmak és pénzügyi körök agresszív magatartását, egoizmusát Sztatelova a korábbról ismert módon írja le. Értékelése e részben nem mindig következetes: a modernebb felfogásnak megfelelően tesz utalásokat arra,hogy a vasutak kiépítése az ország kapitalizálódásához szükséges, a belső tőkés fejlődést segítő vállalkozás, de gyakrabban találkozunk olyan megfogalmazásokkal, mintha a nemzetközi szerződések előírta vasútépítés egyedül a Nyugat profitérdekeinek felelt volna meg, Bulgáriának viszont főleg terhet és áldozatot jelentett. Visszafogottabban szól Oroszország szerepéről a vasúti vitákban, de a nemzeti szempont alkalmazásával többé-kevésbé elkerüli az orosz és a bolgár érdekek felületes és deklaratív azonosítását, ami korábban megszokott eljárás volt bolgár történeti művekben. Körültekintő és higgadt tárgyalás jellemzi a régóta hevesen vitatott első bolgár fejedelem, Battenberg szerepéről írt külön fejezetet. Szerzőnk meggyőzően érvel azon felfogás tarthatatlansága mellett, amely szerint a cár által trónra ültetett Battenberg eleve oroszgyűlölettel érkezett volna Bulgáriába, és politikájában kezdettől a „német" államokhoz húzott. A fejedelem személyét és politikai képességeit ő sem értékeli túlságosan magasra, de tevékenységét a kor viszonyainak, az ország belső és külső adottságainak számbavételével - ebből következően reálisan - ítéli meg. A gazdag és jelentős részben új forrásanyagot is mozgósító munka számos ponton a megközelítés újszerűségével és az értékelés frisseségével tűnik ki. Egyedül a Bulgária sorsában oly meghatározó szerepet betöltő nagyhatalmakkal kapcsolatban nem mondható el ez. A cárizmus mindenkori magatartásának helyeslése és a Habsburg-monarchiának a legsötétebb színekre mázolása régi klisékre emlékeztet. Talán Ausztria-Magyarország akkori és tényleges szerepének megrajzolásához, szándék és valóság szembesítéséhez a szerző rendelkezésére állott irodalom nem nyújthatott kellő támaszt, de az orosz politika irányítóinak és helyi képviselői tevékenységének a valóságos fejlődésmenettel egybecsengő, a változásoknak megfelelően változó előjelű minősítéséhez kellő támaszt lelhetett volna a más vonatkozásban jól felhasznált híres Szkázkin-monográfiában, vagy egynémely legújabb szovjet összefoglalásban. Palotás Emil F. DOMELA NIEUWENHUIS: LE SOCIALISME EN DANGER Édition établie par Jean Yves Bériou. Payot, Paris. 1975. 280 1. A SZOCIALIZMUS VESZÉLYBEN Nem kivételes jelenség, hogy régi szocialista típusú munkákat újra kiadnak napjainkban. Talán csak annyit fűzhetnénk hozzá, ha felmérést készítenénk, akkor talán a francia, angol, német „újrakiadások" sűrűbben hagyják el a sajtót, mint a mi „újrakiadásaink". Mindenesetre ebben az esetben is erről van szó, hiszen a holland szocialista munkája eredetileg 1894-ben jelent meg Bruxelles-ben s három évvel később már Párizsban. Természetesen felvetődhet, mi a magyarázata, hogy egy jónevű francia a kiadó háromnegyed századdal később újra megjelenteti, s mi a munkajellege. Ehhez azonban néhány szóval magát a szerzőt kell bemutatni, mert noha a kortárs Népszava többször is megszólaltatta Nieuwenhuist, ma a nevét, alakját alig-alig ismerik. Igaz, Amszterdamban múzeum is őrzi emlékét, és a holland munkásmozgalom örökségének őrzői sokszor csak FDN-ként emlegetik és írnak róla - de az új francia kiadás előtt Bériou ugyancsak indokoltnak tartotta, hogy hosszabb életrajzi bevezetőt nyújtson a szerzőről. Nagyon röviden összefogva: jómódú polgári családból származott, apja lutheránus teológiai professzor, ő maga is lutheránus pap lesz, de vallásos szemlélete erős szociális színezetet kap, ebben az értelemben játszik közszerepet - majd az 1846-ban született Niewenhuis még 1870 táján szakít az egyházzal, az I. Internacionálé holland szekciójának tagja lesz. Nagy szerepet játszik a megalakuló Szociáldemokrata Szövetségben. 1879-ben lapot alapít Recht voor Allen (Igazságot mindenkinek) címmel, amelynek ő a kiadója, szerkesztője egészen 1896-ig. Még az 1880-as évek kezdetén közvetlen kapcsolatba lép Marxszal és Engelsszel, levelezik
