Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822
A „FELVILÁGOSULT KONZERVATÍV" PJOTR VALUJEV 827 mai barátságtalan fogadtatásáért szinte mindent megtett a kormány, amit csak lehetett." És 1861 áprilisában Valujev lett a belügyminiszter. Olvassuk tovább a naplót, amelyben úgy írja le kinevezésének körülményeit, hogy érzékeljük az uralkodó körök atmoszféráját, a hatalom ernyedtségét, egyben kényszeredettségét is. „1861. ápr. 21. .. . tegnap Kocsubej hercegnő az én belügyminiszteri kinevezésemről beszélt. Muravjovéknál azt mondták a feleségemnek, hogy én a népművelési miniszter leszek. A Bizottságban pénzügyminiszterségem híre járt. Ma délelőtt Bludov üzent értem, és a cár megbízásából közölte velem, hogy az én tisztem lesz a Belügyminisztérium vezetése. ... Az isten áldását kértem az új pályán. Meghajtom a fejem, letérdelek, imádkozom és buzgón hálálkodom április 22. ... reggel üzent értem az uralkodó, miért nem vagyok már ott? ! Bludov gróf elfelejtette továbbítani azt az utasítást, amely szerint 11 -re őfelségénél kellett volna lennem. így azután 2-kor mentem a palotába az uralkodóhoz. Elhangzott megbízásom bejelentése, kifejezésre jutott az irántam, érzett bizalom is, valamint az uralkodónak azon óhaja, hogy olyan rend és javulás legyen, ami semmiben sem változtatja meg a kormányzás alapjait. ... Kértem az uralkodót, támogasson engem ebben a súlyos helyzetben, amelybe a mai körülmények és a Minisztérium helyzete miatt kerülök, és kértem engedélyezze, hogy gondolataimat egyenesen, kertelés nélkül elmondhassam. Válasza: „Je vous l'ordonne" — [Megparancsolom] volt." Valujewel egyidőben lett az orosz kormány tagja Dmitrij Miljutyin, aki húsz esztendeig volt hadügyminiszter. Későbbi visszaemlékezésében a belügyminiszter frappáns jellemzését adja: szerinte Valujev „felvilágosult konzervatív". Megfigyeléseink egyik szempontja volt ez a kortársi közelkép. A korszak avatott ismerője, Zajoncskovszkij szerint Valujev belügyminiszter „nem bürokrata, bár minden rendbontás szigorú megtorlásának a híve; arisztokratikus, de az oligarchikus törekvések ellenzője; olyan, aki a demokrácia bármely megnyilvánulását éberen, de bizonyos naivitással hárítja el". Mint alábbi vallomásából kitűnik — amiről egyébként szándéka, tettei is tanúskodnak -, Valujev nem egy körzeti rendőrfőnök szintjén látta el feladatát, ami pedig a tárcánál megszokott tónus volt. Tevékenysége, gondolatai arról győznek meg, hogy az államapparátus működését, működtetését ő valóban másként látta, mint a kormányok legtöbb tagja. Idézzük erről egy gondolatát, amelyet kétéves praxisa alapján vetett papírra: „1863. dec. 6. Az egyeduralmi kormányzási formához hozzátartozik az, hogy az uralkodó hatalmát a törvényesség korlátozza, és hogy társadalmi bázisa kiszélesedjék -némely nem-orosz (német, lengyel) nemzetiségnek adjon bizonyos jogokat a politikai életben való részvételre. Most Lengyelországban Marius és Sulla proskripciója ismétlődik. Nos, ez igazán nem eszme, pedig ... kell egy idea, amelyet közülük legalább egy nép elfogadna tőlünk." Bonyolult politikai karakterét ő maga is elemzi. 1868-ban, leváltása után így emlékezik a kormányban megtett pályájára: „Én a legfelsőbb hatalom védelmének a szolgálatában állottam Gagarin 2 herceggel és Panyin3 gróffal együtt, de abszolutizmuson 2 Gagarin, P P. - államférfi, szenátor, a Parasztügyi Titkos és Főbizottság tagja, a törvényhozás elnöke az Államtanácsban, majd 1864-65-ben az Államtanács és a kormány elnöke. 3 Panyin, V. N. - államférfi, a Parasztügyi Titkos és Főbizottság tagja, 1841 és 1862 között igazságügy miniszter.
