Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822
828 BOLLMANN GYÖRGYI nem azt értettem, amit ők. A kormány minden ősi jogát együtt óvtam Csevkin4 generálissal, de én másképp fogtam fel a kormány pouvoirját és méltóságát. Egyetértettem Golovnyinnal5 a sajtószabadság szükségességében, ami viszont szerintem nem jelentette a materializmus és a demokratikus propaganda szabadjára eresztését. Szuvorov6 herceggel együtt védtem a Baltikum néhány alkotmányos jogát, de arra már csak én ügyeltem, hogy ezt alárendeljem az orosz állami egység érdekeinek. A nagyherceggel7 tartottam, amikor reformellenességre bukkantunk, és a nagyherceg ellen fordultam, amikor ő a reformot egyoldalúvá akarta tenni... A zsidókérdésben egyetértettem Bludov8 gróffal, de . .. megvontam tőle szimpátiámat. .. . Óvtam a pravoszláv egyház méltóságát, de más egyházak jogait is védelmeztem, sőt arra is törekedtem, hogy az egyházak jobban függetlenedjenek az államtól, és hogy teljes lelküsmereti szabadságot biztosítsunk minden orosz alattvalónak. És végül: új megoldásokat kerestem a Lengyel királyság és a nyugati országrész kérdésében, tudva tudván, hogy ezek a dolgok a birodalmunk ügyeivel belülről vannak összefüggésben; és már 1861-ben megmondtam, hogy a lengyel kérdés nem Varsóban, hanem Moszkvában és Péterváron fog eldőlni." Az 1863-as lengyel „zendüléssel" kapcsolatban az orosz nagyhatalmi stratégia izgatja, és néhány gondolatát összegzi: „... Hogy Lengyelország sose legyen független, ehhez Oroszországnak elegendő csupán léteznie. Ahhoz viszont, hogy Lengyelország véglegesen Oroszországba olvadjon, hogy összeszokjon vele - ahhoz az orosz népnek adassék politikai élet. Egy nép, amelynek politikai jogai arra korlátozódnak, hogy fizetheti az adóját, hadba vonulhat, alkalmanként éljenezhet is - nos, egy ilyen népnek nincs asszimiláló ereje. Aki azt képzeli, hogy ... a mi Bizottságaink képesek megváltoztatni az általános történelmi törvényszerűségeket, az ilyenekre nálunk az a mondás járja, hogy aki a kínai császár udvarában él, mandarinként ítél. Az ám, hisz nálunk folyvást megfeledkeznek arról, hogy a lengyel kérdést nemcsak az komplikálja, hogy ők más vallásúak; jóllehet, ezt súlyosbítja a népeink között kialakult civilizációs szintkülönbség csakúgy, mint a történelmi múltról őrzött emlékezet. Máskor volt a lengyel és megint más időben az orosz dicsőség vagy szenvedés kora, sőt, ezeknek egy része egymás ellentéteként jelentkezik. Megkövetelni a lengyelektől, hogy feledjék el Báthoryt és Sobieskit csak azért, hogy így jegyezzék meg Rettegett Iván nevét; és felejtsék el Mickiewiczet, hogy Puskint és Karamzint olvassák — ez nyilvánvalóan lehetetlenség. De azt meg kell követelnünk, hogy Sobieski és Báthory emlékét hangolják össze harmadik és negyedik Iván emlékével és Nagy Péter és Katalin cárnőével, ... és tartsák összeegyeztethetőnek, hogy Mickiewicztől és Puskintól is olvasnak majd. II. Sándor uralkodásának egyik történelmi feladata ez az összehangolás, amelyet azzal kell kezdeni, hogy az oroszoknak legyen politikai jussuk. Amint én erről 1863. április 15-én az uralkodó jelenlétében megjegyez-4Csevkin,K.V. - generális, középület és útügyi főparancsnok, 1863—71-ig az Államtanács gazdasági osztályának vezetője. 5Golovnyin,A. V. - 1861-66-ig népművelési miniszter, az Államtanács tagja. 6 Szuvorov,A. A. - generális, baltikumi főkormányzó, 1861-66-ban pétervári főkormányzó, majd a gyalogság főfelügyelője. 7 Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg, fó'admirális, I. Miklós fia, lengyelországi helytartó, az Államtanács és a Falusi lét kialakításának Főbizottságában elnök. 8 Bludov D. N. - gróf, államtitkár, 1861-től haláláig (1864) az Államtanács és a kormány elnöke, 1855-től a Tudományos Akadémia elnöke.
