Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
814 BABANÁSZISZ SZTERIOSZ hiány. Ez részben a belföldi felhalmozásnak volt köszönhető, részben pedig a külföldi görög vagy idegen tőke beáramlásának. 1836-1877 között például belföldi és külföldi tőkével 144 részvénytársaság alakult meg, összesen 208,2 millió drachma tőkével (1 aranyfrank 1,03 drachmával volt egyenlő 1880-ban). A tőkepiac és az ipar fejlődéséhez hozzájárult a Görög Nemzeti Bank megalapítása is (1841), amely az ország első hitelintézménye volt. Tőkéje 1843-1867 között 7-szeresére, 1897-1910 között pedig 3,8-szorosára nőtt. A századfordulón a bankok behálózták az egész országot. A fenti tényezők hatására a kamatláb 13—12%-ra csökkent az 1860 utáni időszakban.3 1 A felhalmozott tőke jelentős hányada improduktív területeken került befektetésre. A kereskedelemben invesztált tőke 1909-ben a teljes belföldi felhalmozás 35%-át tette ki. Ez döntően a görög tőke komprádor, közvetítő jellegéből adódott. Az iparban eszközölt tőkebefektetés kisebb (30%) volt, de dinamikusan növekedett. Jellemző, hogy a nagybirtok értéke nagyobb volt, mint az ország összes „aktív" tőkefelhalmozása.3 2 A századforduló körüli évtizedekben felgyorsult kapitalista fejlődés egybeesett a monopolkapitalizmusba való átmenettel: növekedett az ipari tőke és a banktőke koncentrációja és centralizációja, fokozódott összefonódásuk, kialakultak a monopóliumok, erősödött a külföldi tőke szerepe, elmélyült Görögország gazdasági és politikai függősége a külföldi tőkétől és az imperialista nagyhatalmaktól. Az első ipari monopólium 1877-ben jött létre Görögországban, tröszt formájában, három fonóipari vállalat és az Ipari Hitelbank részvételével. Monopolhelyzetre tett szert az 1880-as években a Lavrioni Fémipari Társaság. A századforduló táján monopóliumok alakultak a szesziparban, a vegyiparban és a dohányiparban. A banktőke területén a Nemzeti Bank már korábban is monopolhelyzetet élvezett, és vezető szerepet játszott a monopolizálási folyamatban.3 3 A modern közlekedési rendszer kiépítése Görögországban is egyik döntő előfeltétele volt a korszerű gazdaság megteremtésének. A belföldi úthálózat és a parti hajózás fejlesztését elsősorban az egységes belső piac kialakításának szükségessége igényelte. A vasúthálózat és a tengerhajózás fejlesztésében meghatározó szerepet játszottak a külföldi piacok, a fejlett ipari országok gazdasági és stratégiai érdekei. Görögországban a 19. század első felében siralmas állapotban volt a belföldi úthálózat. A görög állam megalakulásakor nem volt egyetlen kocsiút, de még a fogalom technikai értelmében vett járható út sem. Az 1828—1852 között épített utak hossza csupán 168 km volt. A 19. század második felében azonban meggyorsult a közlekedés fejlődése. 1867—1909 között 2738 km hosszú utat építettek. Közben megindult és fellendült a vasútépítés is. Az 1869-1912 között épített vasutak hossza 1614 km volt. Ez 10 000 lakosra számítva 6,1 km-t, 100 km2 területre számítva pedig 2,6 km-t jelent. Az építésükre fordított összeg 394,5 millió aranyfrankot tett ki.3 4 Ezek zömét az állam fedezte, főleg külföldi kölcsönökből. 31 Anasztaszopulosz, G.: Isztoria tisz ellnikisz viomichaniasz 1840-1940. „Elliniki Ekdotiki Eteria A. E.", Athén 1946, 387. Evelpidisz, Hr.: Ikonomiki ke kinoniki isztoria tisz Elladosz, Athén 1950, n. k., 52. 3J Filiasz, V.: L т., 174-177. Zolotasz, X.: I Ellasz isz to sztadion tisz ekviomichaniszeosz. Athén 1926, 108. 33 Lásd részletesebben Babanászisz Sz.: Kapitalizmosz ke ergatiki taxi sztin Ellada, 1830-1980, 183-197. (Kézirat görögül). 34 Evelpidisz, Hr.: Ikonomiki ke kinoniki isztoria tisz Elladosz Athén 1950, 52., 57.
