Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 813 A földreform csak jelentős késéssel és részlegesen valósult meg Görögországban. Az első földreform 1871-ben volt, és ennek során a görög állam összesen 265 000 hektárt, az akkori Görögország megművelt földjének 1/3 részét és ültetvényeinek 55%-át adta el 357 217 földtulajdonosnak. A vételárat a szántóföldek esetén 26 év alatt kellett törleszteni, 59^os kamatláb mellett, az ültetvények esetén pedig 18 év alatt, 8%-os kamatláb mellett. így a görög parasztság 1/3 része földtulajdonossá vált. 1880-ban eltörölték a tizedet. A fenti reformok által a nemzeti jövedelem jelentős hányada (mintegy 1/10 része) kikerült az állam kezéből, és a piac csatornáiban realizálódott; a mezőgazdasági árutermelés kiszélesedett.2 8 A földreform később folytatódott. 1911-ig az állam további 265 000 hektár földet engedett át a parasztoknak.2 9 Radikálisabb földreform azonban csupán 1922 után valósult meg Görögországban. A forradalom a polgárság számára nem oldotta meg következetesen a hatalom kérdését sem. Görögországban egészen a századfordulóig a gazdasági és a politikai hatalom jelentős része a földbirtokosok kezében koncentrálódott; a politikai hatalmat a feudális vagy a feudális-polgári koalíció gyakorolta felváltva vagy megosztva, abszolút vagy alkotmányos monarchia formájában. A tőkésosztály nagyobb politikai befolyásra csak a 19. század végén, különösen Trikupisz, az első tulajdonképpeni görög polgári politikus miniszterelnöksége idején tett szert. A hatalom kérdése véglegesen csak 1909 után dőlt el, amikor a katonai felkelés nyomán, amely késői polgári forradalomnak is tekinthető, a Venizelosz vezette liberális burzsoázia ragadta kezébe a politikai hatalmat. Ez Görögország történetében új fordulópontot jelentett. A forradalom és a sorozatos felkelések révén a századforduló táján Görögországban is bevezették a legfontosabb polgári vívmányokat, és lényegében felszámolták a feudális intézményeket, bizonyos feudális maradványoktól eltekintve, amelyek hosszabb időn keresztül fennmaradtak. A kapitalizmus fejlődésének felgyorsulása Az 1821-es forradalom utáni első évtizedekben igen lassú volt a kapitalizmus fejlődése. A szűk nemzeti piac, a külföldi függőség, a feudális maradványok, a földkérdés megoldatlansága mellett a kapitalizmus gyors fejlődését számos más tényező is akadályozta: a tőkehiány, a közlekedési rendszer fejletlensége, a bérmunka hiánya stb. Ezeknek a problémáknak a fokozatos és részleges megoldása azt eredményezte, hogy a 19. század végén, a 20. század elején Görögországban is kibontakozott az ipari forradalom, és általában felgyorsult a kapitalizmus fejlődése. A 19. század első felére Görögországban a nagyfokú tőkehiány volt jellemző a termelés területén. Ennek fő magyarázata abban rejlik, hogy a felhalmozott tőke főleg kereskedelmi, tengeri kereskedelmi tőke és kincs formájában létezett, és nem került produktív befektetésre. Figyelemre méltó, hogy a 19. század első felében a kamatláb 24 és 30% között mozgott.3 0 A külföldön felgyülemlett görög tőke jelentős része csak később repatriálódott. A 19. század második felében azonban enyhülni kezdett a tőke-2 *Moszkof, K.:i. m., 134-135. 2 9 Filiasz, V..: \. m., 90.; Voithima ja tin isztoria tu KKE A GKP Kiadója, 1952, 109-110. 3 "Szpiliotopulosz,Sz.:Isztoria tisz Ethnikisz Trapezisz. Ikarosz 1949,79.
