Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
806 BABANÁSZISZ SZTERIOSZ gazdag kereskedői réteg fejlődött ki. Jellemző, hogy a Magyarországon élő görög Sina családnak az 1850-es években 138 000 hektár földje volt, melynek értéke 80 000 000 korabeli Ft-ot tett ki.7 A görög kereskedelmi tőke — a 16-18. század folyamán legalábbis - alapjában konzervatív szerepet játszott, vagyis inkább járult hozzá a feudalizmus fennmaradásához, mint annak megdöntéséhez, ami összefügg közvetítő funkciójával, ill. enklávé jellegével.8 Az idők folyamán azonban a kereskedelmi tőke egy része forradalmasítóan hatott a feudális termelési módra, amennyiben áttörte a szűk helyi korlátokat, előmozdította az áru- és pénzviszonyok fejlődését, a termelés, a szükségletek és a termelőerők differenciálását, s behatolt az iparba. Ilyen értelemben a kereskedői rétegnek bizonyos kezdetleges tőkés vonásai voltak. b) Erősebb tőkés sajátságokkal rendelkeztek a hajótulajdonosok. A tengeri kereskedelemből eredő tőke az eredeti tőkefelhalmozás alapvető formáját képezte Görögországban. Különösen látványos volt az előrehaladása az 1750—1815-ös periódusban. Fejlődését nagymértékben elősegítették a kücsük-kajnardzsi béke és a francia forradalom, ill. a napóleoni háborúk. A görög szigetek 1803-ban 536 vitorláshajót számláltak, összesen 131 410 tonna űrtartalommal.9 A napóleoni háborúk után azonban válságba került a görög tengeri kereskedelem. A hajótulajdonosok tőkés jellegét számos tény támasztja alá: bérmunkásokat alkalmaztak, önerőre támaszkodva fejlődtek, vállalva a kockázatot és a nemzetközi konkurrenciát. E réteg mobil és dinamikus volt, s állandó kapcsolatot tartott fenn a Nyugat nagy kereskedelmi centrumaival. c) Bizonyos tőkefelhalmozás ment végbe a kézműipar területén, a kézművesek kezében. A 18. század folyamán és különösen a 18. és 19. század fordulóján, a megélénkülő kereskedelmi és hajózási tevékenység hatására, felgyorsult a fejlődés a kézműipar, a textilipar, a hajógyártás, a bányászat és a fémfeldolgozás ágazataiban, különösen Thesszália és Epirosz hegyvidéki, szabad területein (Ambelakia, Pilio, Jannina stb.). A kézműipar túllépte a földesúr és a falu szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos szűk, helyi korlátokat, szélesebb belföldi és külföldi piacra termelt. Sok kézműipari ág exportorientációra tett szert. Szemléltetésként hadd hivatkozzunk az ambelakiai manufaktúrára, mely a legnagyobb és legfejlettebb volt Görögországban a 18. és 19. század fordulóján: 24 műhelyből állt, 2000 munkást foglalkoztatott, és évente átlagosan mintegy 370 000 kg gyapjúfonalat termelt; a fonal eladásából eredő haszon 60—100%-ot tett ki.1 0 Az 1821-es forradalom előtti görög kézműipar jelentős hányada kisárutermelő volt. Görögország sajátossága, hogy lényegében hiányzott az iparosítás manufaktúra-korszaka; csak kevés olyan kézműipari üzem volt, amely egyszerű tőkés kooperációt, manufaktúrát, részvénytársaságot képezett. A kézműipar fejlődésének iránya azonban tőkés jellegű volt. A kapitalizálódási folyamatot jelzik a városok és a helyi piacok fejlődése, s a nemzeti piac megteremtésének irányában tett első lépések. Az 1821-es forradalom előestéjén Peloponnészoszban 86 város és nagyközség volt, Kelet- és Nyugat-Görögországban pedig 30. A 18. század végén Thesszaloniki 60 000, Szerresz 30 000, Larisza pedig 20 000 'Lásd részletesebben: Füves Ö.: I. Filellinesz tisz Ungariasz. Thesszaloniki, 1965. 10-11., 17., 20., 25. és másutt; Pallas Nagy Lexikona, 15. Bp. 1897, 3. 8 Lásd részletesebben 2. lábjegyzetben i. m. 81. ® T. Vumasz: Isztoria tisz neoterisz Elladasz. Ekdoszisz Tolidi, Athén, é. п., 20. 1 °Uo. 22.
