Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 807 lakost számlált. Ezek, valamint Jannina.Patraszés Lamia voltak a leghíresebb vásárvárosok. A kapitalizálódás lassúságát mutatja azonban, hogy közvetlenül a forradalom előtt a lakosság 7Noa mezőgazdaságból élt.1 1 d) A tőkefelhalmozás egyik fő hordozója a konstantinápolyi fanarióták rétege volt. E bizánci eredetű, arisztokrata társadalmi réteg az évszázadok során figyelemre méltó gazdasági és politikai erővé vált; széles körű bank- és egyéb gazdasági vállalkozásokat hozott létre, s olyan gazdagságra tett szert, hogy még a török Porta is hozzá fordult kölcsönökért. Emellett fontos pozíciókat foglaltak el a török igazgatásban, a szultán hű szolgálóiként.12 így a fanarióták az Ottomán Birodalom görög ajkú keresztényeinek uralkodó rétegévé váltak. E réteg az első évszázadokban nem volt tőkés jellegű; a 18—19. században azonban a születő görög burzsoázia részévé vált. e) Végül jelentős gazdaság halmozódott fel, főként nagybirtokok formájában, a khodzsabasiszok (elöljárók) kezében. E réteg kialakulása szorosan összefügg a török feudalizmus struktúrájával. Ezek az elöljárók a muzulmán és nem muzulmán alattvalókat képviselték, s a központi hatalom tisztségviselőivel együtt részt vettek az adók elosztásában, behajtásában (bérbevétel formájában is) és a helyi ügyek intézésében. E mechanizmus lehetőséget nyújtott egyes gazdag görög földbirtokosoknak — akiknél meghagyták a törökök a földet —, hogy megvásárolják a bérbe vett adókat, és a községek elöljáróivá váljanak. Jellemző, hogy 1821-ben Görögországban a föld 54%-a a görögök és 46%-a a törökök kezében volt.13 Erőteljes lökést adott a földbirtokosok meggazdagodásához a mezőgazdasági termelés növekedése, mely a 18. és 19. század fordulóján következett be, elsősorban a kereskedelmi és hajózási tevékenység fejlődése révén. A nagy földbirtok természetesen feudális jellegű volt, és a khodzsabasiszok az uralkodó feudális osztály szerves részét képezték A 18. század végén és a 19. század folyamán azonban — fokozatosan és részlegesen - egy tőkés irányú differenciálódás ment végbe: bővült az árutermelés és az árucsere, teijedtek a művelés tőkés formái (a bérmunka alkalmazása, a nagy tőkebefektetések a mezőgazdaságban stb.). Jellegzetes, hogy a 18. század végén a görög búza- és gyapottermelés 1/3-a és a mazsolatermelés 8/10-e exportra került. Ezen időszakban Görögország főként mint exportőr jelent meg az európai piacon.1 4 A fenti folyamatokkal egyidejűleg megfigyelhető a görög preproletariátus születése. Gyarapodó igényeket támasztottak a bérmunka iránt a kézműipar, az ipari tőkés kooperációk és manufaktúrák, valamint a hajózási és kereskedelmi vállalatok fejlődése. A parasztok, a kézműiparosok és a kereskedők differenciálódása egyre inkább bővítette a bérmunkások képződésének forrásait. Fő rétegük a tengerészmunkások voltak, kiknek száma 1803-ban elérte a 16 131-et; a kézműiparban dolgozók száma pedig 1837-ben 19 520 volt.1 5 Ezen adatok is mutatják, hogy a kapitalizmus fejlődése a szóban forgó periódusban korlátozott. összefoglalva elmondhatjuk: az 182l-es forradalom előtti időszakban Görögországban is lejátszódott egy sajátos tőkefelhalmozás, és kezdetét vette a tőkésosztály és a 1 l P. Ruszosz: Voithima ja tin isztoria tu KKE. Politikesz ke Logotechnikes Ekdoszisz. 1958., 86., 139.; L. Sztringosz: I epanasztaszi tu ikosziena. Politikesz ke Logotehnikesz Ekdoszisz, 1959., 11. 12 Lásd részletesebben: Tszukalasz, K.: Exartiszi ke anaparagogi. Ekdoszisz Themelió 1977, 38. 13 T. Vurnasz: I. m., 24. 1 *P. Ruszosz: i. m., 134.; i. Sztringosz: i. m., 8-9. 15 T. Vurnasz:i. m., 19.;/>. Ruszosz: i. m., 153-154. 7*
